Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

rendszerint nőket alkalmaztak, csökkentett munkabérrel, kévevágónak rendszerint fiatal leányt, fűtőnek, vízhordónak pedig gyereket.

406 A cséplőgépek mellé szervezett cséplőbandák a cséplési idény alatt társadalmilag összekovácsolódtak, s olykor némi ellenállást is tudtak kifejteni a fokozódó kizsákmányolással szemben. Ilyen ellenállás eredményeként került sor 1911ben a cséplőmunkások kötelező balesetbiztosításának bevezetésére.

407 A cséplőgépek elterjedésével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a cséplőgép a dolgozó nép részéről az 1840-1860. évekbeli szórványos tiltakozáson túl szervezet ellenállással nem találkozott. A gép elterjedését ebből a szempontból zökkenőmentesen folyt le. A későbbi cséplősztrájkok már nem a gép, hanem a kizsákmányolás ellen jelentettek harcot. Az új munkatársulások a néphagyományban is változást idéztek elő. Korábban a cséplés, a nyomtatás befejezése után ünnepi aktusra került sor. Most ezek az ünnepségek egyszerű áldomássá csökevényesedtek. Szokásban volt a legutóbbi időkig, hogy a gazda a gépészt megvendégelte, a cséplőmunkásoknak pedig bort, pálinkát adott, hogy azok lelkiismeretesebb munkát végezzenek. Mindenesetre a cséplőgép melletti foglalkozás a legnehezebb és legkellemetlenebb munkák közé tartozott. Óriási erőfeszítést kívánt, s veszélyes is volt. Gyakran fordult elő tragikus végű baleset. Országszerte elterjedt az a népballada, amely a kévevágó leányról szólt, aki beleesett a dobba, és életét vesztette.

408 Teljes eszközváltás: magtisztítás. A magtisztító gépek - szórórosták, konkolyválasztók, triőrök - elterjedése a piacra való termeléssel van kapcsolatban. Gyorsabb és megbízhatóbb magtisztításra akkor lett szükség, amikor egyszerre tömeges mennyiségű és jobb minőségű (tisztább) gabonát kellett piacra vinni. Kapcsolatban volt ez a cséplőgépek elterjedésével is, bár itt-ott a szelelőrosták megelőzték a cséplőgépeket. Számtalan néprajzi gyűjtés adatait idézhetnénk, mely szerint a nyomtató ágyás mellett ott állt a szelelőrosta, s míg a férfiak nyomtattak, addig az asszonyok rostán szórták a szemet.

409 A különböző szelelő- és szórórostákat hazai gépgyáraink már a XIX. század első felében is készítették,

410 majd egy406 Erre a jelenségre hívja fel a figyelmet Lenin 1949. 226. Ugyancsak Lenin írja: A gépesítés „széttépi mindazokat a hagyományos lepleket és cafrangokat, amelyek elrejtik az osztályok közötti valóságos viszonyokat és mindenkor odavezet, hogy a közfigyelem ráirányul ezekre a viszonyokra és kísérletek történnek a társadalmi ellenőrzésükre és szabályozásukra". Lenin 1949 (A kap. feji.). 239. 407 Szatmári Gazda 1911. 4. 408 Vö. Csanády-Vargyas 1954. 405^08, 565-568. 409 Vannak adataink a Bihar megyei Kismarjáról, a Szatmár megyei Hermánszegről, Szamostatárfalváról, Panyoláról, Porcsalmáról, Szatmárököritóról, a Zemplén megyei Kovácsvágásról (Varga Gy. megfigyelései) és Békés megyéből, Nagy Gy. gyűjt. Etnológiai Adattár, Néprajzi Múzeum 3538/26. sz. 410 így Vágó J. pesti „erőművész" az 1843-as pesti iparkiállításon háromféle rostát mutatott be: 1. azt a polyvarostát, melyet Szatmár megyében már régóta használ a nép, 2. olyat, amely négyfele és 3. olyat, amely hatfele osztályoz. Magyar Gazda 1843. 1337. 214