Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

kat., ortodox) 34%, a németeké (ev., réf., unit.) pedig 6% lehetett. Egyéb etnikumhoz tartozhatott a lakosság 2%-a. Az első népszámlálás Dicsőszentmártonban nem mutatott ki zsidó lakosokat, tekintve, hogy a zsidóság betelepülése csak a XLX. század második harmadában indult meg. A zsidóság betelepülése több tényezővel állt kapcsolatban. Először is azzal, hogy - bár az 1784. évi népszámlálás még községnek állította Dicsőszentmártont a századfordulótól kezdődően mezővárosként tartották számon. A mezővárossá fejlődés elismerése volt az a tény, hogy Dicső-Szent-Márton 1819. július 2-án vásárszabadalmat kapott.

47 A vásárszabadalom elnyerésében jelentős szerepet játszott a dicsőszentmártoni céhes, illetve céhen kívüli (vagy valamelyik közeli céh kötelékébe tartozó) helyi ipar, iparosság megjelenése is. Az első dicsőszentmártoni céh az 1731-ben alakult mészáros céh.

48 Ez a céh nemcsak a virágzó szarvasmarha-kereskedelemhez (örmények), hanem közvetlenül a dicsőszentmártoni árucserealkalmakhoz is kapcsolódott. Nagy változást hozott Dicsőszentmárton életébe az is, hogy a történeti Küküllő vármegye székhelye időközben Erzsébetváros lett, az örmények egyik főhelye.

49 Az igazi nagy változást azonban az hozta Dicsőszentmárton életébe, hogy amikor Küküllő vármegye két részre oszlott és a Kis-Küküllő völgye önálló vármegyévé szerveződött (Kis-Küküllő vármegye néven), a megyeszékhely Dicsőszentmárton lett.

50 Azt, hogy Dicsőszentmárton megyeszékhellyé lett kizárólag fekvésének, ebből következően jó közlekedési lehetőségeinek köszönhette. Mert ahogy Hunfalvy János is írta Dicsőszentmárton kis mezőváros... „már 1848 előtt Küküllő vármegye székhelye (volt), jóllehet alig különbözik bármely magyar falutól; juhvásárai híresek, a kereskedés néhány örmény és zsidó kezében van."

51 47 ILLÉSY János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Bp. 1900. 8. 48 ÉRI István-NAGY Lajos-NAGYBÁKAI Péter (szerk.): A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere. 2. kötet. Bp. 1975. 394. 49 Erzsébetváros. Pallas Nagy Lexikona VI. i. m. 50 Kis-Küküllő megye. BALLAGI Károly és KIRÁLY Pál: A magyar birodalom leírása különös tekintettel az 1876. XXXIII. törv.-cikkre. Bp., 1877. 236-238. - Vö: SZILÁGYI Sándor: Küküllő vár és megyéje. Életképek 1848. II. 14., 18. számok. 51 HUNFALVY János: A magyar birodalom földrajza különös tekintettel a néprajzi viszonyokra. Bp. 1886. 726.