Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

ban felhagyott küküllővári földvárra kell gondolnunk.

25 Györffy is megállapítja azután, hogy területünk a honfoglalás előtt mintegy évszázadig Bolgárországhoz tartozó határvidék volt, gyér szláv és bolgár-török lakossággal. Erről tanúskodnak a honfoglalás előtti időkre visszavezethető helynevek is, mint a Küküllő név is.

26 A honfoglaló magyarság lassan és kis számban szállta meg ezt a vidéket és csak a X. században mutatható ki a Küküllők völgyében említésre méltó számú magyarság.

27 A honfoglaló magyarság - a folyók völgyein mindig kifelé húzódva területünket megszállta és szálláshelye határait gyepükkel védte meg. Ez a keleti gyepű a Kis-Küküllő mentén, Küküllővár szomszédságában húzódott. A betelepülő magyarság területünkön, a Kis-Küküllő völgyében nem talált számottevő idegen népcsoportra és komolyabb ellenállásra sem. A csekélyszámú és etnikailag erősen tagolt néptöredékek közé minden különösebb nehézség nélkül betelepedhetett. Az a tény pedig, hogy átvette a szerintünk avar eredetű és a bolgár-törökök által fenntartott Küküllő folyónevet azt igazolhatja, hogy a névadás ugyanúgy az uráli nyelvcsalád valamelyik népétől-népcsoportjától eredt, mint ahogy mi magyarok is végső soron az uráli nyelvcsaládhoz tartozunk. Vagyis, nem volt semmi nehézség abban, hogy a honfoglaló magyarok átvették a Küküllő nevet és mindjárt használni is kezdték. Hiszen a Küküllő név (a várral kapcsolatosan) első előfordulása már 1177-ből ismeretes (Cuculiensis castri).

28 A betelepülő magyarság apró telepecskékké formálta szállásterületeit és alig másfélszáz év elegendő idő volt számára, hogy a Küküllők völgyeit benépesítse. Ennek a benépesítésnek az is az egyik módja volt, hogy az itt talált különböző néptöredékeket asszimilálták. Az itt talált néptöredékek közül a besenyők, a bolgárok, az avarok asszimilációja különösen nem jelentett gondot, ezek a rokon-néptöredékek egyszerűen felszívódtak a magyarságba. Ilyen apró X., vagy XI. század eleji település lehetett Dicsőszentmárton is. Nyilvánvalóan a települést Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról nevezték el. Ez a kora Árpád-kori templomocska minden bizonynyal nem azonos a ma is álló, XIV. században épített nagyobb szabású gótikus templommal, hanem egy olyan kis falusi templom volt, amelynek 25 GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. m. II. kötet. Bp. 1987. 103. 26 Uo. 102., 103. 27 LÁSZLÓ Attila: i. m. 100. 28 GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. m. III. kötet 556.