Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

népesség. Ez a megállapítás talán még fokozottabban érvényes Dicsőszentmártonra, az egykori Kis-Küküllő vármegye székhelyére. Úgy érezzük, hogy mindenben egyetérthetünk Kós Károly és szerzőtársai felhívásával, amely szerint fel kell hívni a figyelmet a Kis-Küküllő vidék és benne Dicsőszentmárton városa alig ismert voltára, kutatatlanságára. Ez a szerény vázlat - Dicsőszentmárton etnokulturális képét felvillantva ezen a kutatatlanságon, ismeretlenségen kíván valamelyest változtatni. Dicsőszentmárton, mint megyeszékhely tűnik először az ember szemébe. Közel sem úgy, mint város, hiszen maga a vidéket magába foglaló régi KisKüküllő megye az egyetlen városközpont nélküli megyénk volt.

6 A környék jelentősebb városai a Nagy-Küküllő völgyében települtek, mint például Marosvásárhely, Radnót, Ludas, Marosújvár, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Kiskapus, Medgyes, Segesvár, Székelykeresztúr stb. és nem tartoztak Kis-Küküllő vármegyéhez. Illetve, amikor még egységes Küküllő vármegyéről beszélhettünk, a megye életében ezek a települések, városok és mezővárosok játszották a fő szerepeket, nem pedig Dicsőszentmárton, illetve a Kis-Küküllő menti települések. Ahogy Kós Károly mondta: „E forgalmas városfüzér számára a Kis-Küküllő mentén, azaz a Vízmelléken települt hosszú falusor és az ettől észak-nyugatra eső hegymegetti falucsoport jelentették a 'vidéket'. Az itteni kiemelkedőbb települések - Balavásár, Bonyha, Dicsőszentmárton, Küküllővár, Bethlenszentmiklós és Balázsfalva vásárai jobbára kis jelentőségűek maradtak s bár a környékbeli román, magyar és szász falvak lakosságának állandó találkozóhelyei voltak, sokáig egyikük sem vált az egész vidék népi kulturális arculatát meghatározó erőteljes központtá."

7 De nézzük a megyefejlődést, amihez az alábbiakban részletesebben megvizsgálandó városunk, Dicsőszentmárton élete-fejlődése, etnokulturális viszonyai is szorosan kötődnek. Küküllő megye az óriás kiterjedésű úgynevezett erdélyi Fehér vármegyéből kiválva egyike volt annak a hét erdélyi vármegyének, amelyet még I. István szervezett.

8 Központja az is6 KÓS Károly: Bevezető. KÓS K.-SZENTIMRE1 J.-NAGY J. i. m. 5. 7 Uo. 8 ICZKOV1TS Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban. Település- és Népiségtörténeti Értekezése 2. Bp., 1939.; GYÖRFFY György: Erdélyi Fehérvármegye. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. Bp. 1987. (130-204) 97.; BOBA, Imre: The Seven Hungarian Counties in Medieval Transylvania. Society in Change. Studies in hounor of Béla K. Király. Edited by Steven Bela Vardy and Agnes Huszar. New York, 1983. 273-289. - Vö: Pallas Nagy Lexikona X. Bp. 1895. 596-597.; GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Bp. 1987. 543-561.