Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében
tett. Mind a hat boszorkány fennmaradt a vízen lebegve; az oláh ámbár fiatal ember volt, nem tudott úszni és alámerült; meg is fulladt volna, ha a hóhérok még idejében ki nem húzzák." 106 Az egyik Abaúj -Torna megyei per szerint a boszorkánysággal vádolt férj és feleség is fent maradt a vízen. 107 1692-ben egy tordai boszorkányperben bűbájos varázslásokért vízpróbának alávetett asszony az Aranyos folyón „az vízben le nem ment". 108 Minden bizonnyal nagy szerepe volt az úszni tudás mellett a vádlott által viselt ruhának is, szétterülő dús hajának, hogy a vízpróba során ki merült el és ki tudott a víz felszínén maradni. Erre gyanakodott az egyik vádlott, Bódisné is, mikor azzal ostorozta boszorkánysággal vádolt társát egy 1736-os Abaúj-Torna megyei perben, hogy „te vagy az oka Bekéné, hogy fel maradtam, mert az te ruhádhoz értem, azért maradtam fel, de az utan Bódisné mas Aszony ruhájában öltözött, Bódisné ugyan csak fent maradót az vizén". loy Gyakran a boszorkánysággal vádolt személy kijelentését fordítják ellene, mint a Duna melletti Vezekényben élő révész fiának, Jósa Matyónak esetében is, aki azt állította magáról, hogy „ü nem hal a Vízbe". 110 Hasonlóképpen járt egy 1728-as tiszaeszlári per tanúsága szerint Szabó Györgyné vádlott is, akinek a szájából hallotta a tanú, hogy hijjaban vetnek az vízre, mert én bizony hijaban le nem megyek az vízben." 111 Nyilvánvaló boszorkánysága jeleként hozták fel a kismarjai (Bihar megye) Balogh Ilona ellen is egy korábbi kijelentését, miszerint „ha eőtet megh förösztik mivel az Csontyai el száradtak, az vízen le nem ül". 112 A Csáthon (Borsod m.) lakó boszorkánysággal vádolt Bartháné is azt állította magáról egy 1677-es per anyagában, hogy „azért nem termelhetek én kendert, hogj az Vízben nem mehetek, mert az Víz fel vett". 113 Egy korábbi alkalommal már vízpróbára vetették boszorkánysága miatt, mint azt az egyik tanú vallotta, „Barthánét a Tiszában vetették volt Löknél, s le nem ült", hanem mint egy másik tanú vallja, „mint az tök, tsak úgy járt az vízen". 114 Akárcsak a Kecskeméten perbe fogott Hős Anna, néha halasi lakos, Tóth András özvegye, akiről azt vallotta 1747-ben az egyik tanú, hogy azelőtt néhány évvel több társával együtt boszorkányságért „itt Halason meg föröztetett, eléggé dugta volna fejet az Vízben, de mint a Tök csak fönt evezett, ugj hogj minden tagja kilaczott". 115 Egy cseklészi (Pozsony m.) vízpróba során a boszorkánysággal vádolt nyolc személy közül „le nem ült a Vízben" egy sem, „hanem úsztak mint a Kátsák". 116 A kérdéskör vizsgálata során számos buktató és hiányosság gátolja a megbízható következtetések levonását. Mint láthattuk, a boszorkányperek anyagában szép számmal fordul elő a vízen való lebegés, a víz felszínén maradás képessége — vízpróba eredményeképpen vagy attól függetlenül —, mely a boszorkányság vádját jelentette az illető személy számára, akár a tanúk vallomása, akár a vádlott kijelentései alapján. 106 Komáromy A., 1910. 129. 107 SchramF., 1970. II. 19. 108 Komáromy A., 1910. 150. 109 Schräm F, 1970. I. 23. 110 SchramF, 1970. I. 503. 111 SchramF., 1970. II. 325. 112 Schräm F., 1970. I. 92.; Az orvostudomány segítségét igényelné annak feltárása, hogy lehetnek-e egyáltalán olyan patológiás esetek, amelyek következtében az élő emberi szervezet víz felszínén való fennmaradása — úszó mozdulatok nélkül — folyóvízben elképzelhető lehet. 113 SchramF., 1970. I. 138. 114 uo. 115 SchramF., 1970. I. 476. 116 SchramF., 1970. I. 501.
