Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

V. Szathmári Ibolya: Egy élő bolgár népszokás: a martenicska

— Ugyancsak Szeged vidékén a gyermekágyat fekvő asszony ágyát elzáró szúnyoghálóra piros kendőt szoktak dobni a rosszak elűzésére.

33 — Erdélyben ha a gyermekágyas házhoz szoptatós asszony jön, el tudja vinni a gyermekágyas tejét. Hogy ezt elkerüljék, a küszöb belső oldalához piros rongyot szegeznek.

34 Kalotaszegen és Aranyosszéken a gyermekágyas házában az első hat héten át piros posztó van a ház küszöbére szegezve, hogy a rossz be ne mehessen. — A méhek megvédése, oltalmazása érdekében teszik, hogy kieresztésükkor kakas vérébe mártott, veres posztón engedik át azokat. Ebben a szokásban még egyértelműen él a vérnek, mint ősi, oltalmazó erőnek a szerepe.

35 — Luca napkor Szeged vidékén piros rongyokat akasztanak a fákra, hogy jó termés legyen, hogy azok a termést akadályozó lényeket elriasszák.

36 — Az ellő tehén farkára vagy nyakára piros posztót kötnek, hogy meg ne rontsák.

37 — A kisborjút és kiscsikót, hosy meg ne igézzék, piros szalagot kötnek a nyakába.

38 — A délvidéki molnár, ha vihar közeledik, megállítja a malmot és a malomkövet egy vörös ruhával takarja le.

39 — Thury József Kiskunhalas néprajza leírásában említi,

40 hogy a lány eredetileg azért adott jegykendőt a legénynek, hogy ezzel a különféle megrontástól megvédje a legényt. A jegykendőt piros pántlikákkal átkötött csomagban szokták átadni. Az említett példák nyomán egyértelműen kitűnik, hogy a martenicska hagyománykörének ősi hitvilágban gyökerező, apotropeikus tartalma nem elsősorban a március 1-éhez kapcsolódóan ugyan, más népek hitvilágában — így a magyarban is —• széles körben fellelhető. Egy egységes hagyománykör formájában azonban valóban csak a bolgár népi hitvilágban őrződött meg és hagyományozódott napjainkig. Ez, a nép ősi természetszemléletével, természeti életével összefüggő, pogány képzeten alapuló szokások egyike, a martenicska azonban mint a többi, hasonló jellegű szokáshagyomány a hitalap kihalásával elvesztette eredeti jellegét, eredeti tartalmát a bolgár nép körében is. A piros és a fehér szín oltalmazó, védő funkciója helyett a pirosnál az élet, erő, egészség, vidámság szimbóluma, a fehérnél pedig a hosszú életet jelentő funkció került előtérbe. Ezzel a megváltozott jelentéstartalommal él tovább és hagyományozódik napjainkban is az ősi hitvilágban gyökerező, martenicska szokáshagyománya. 27: 33. Thury József: i. m. Ethn. 1: 408. 34. Györffy István: Babonás hiedelmek és szokások a fekete körös-völgyi magyaroknál. Ethn. 54. 35. Györßy István: Farkasgégén eresztett... Ethn. 43: 83. 36. Thury József: i. m. Ethn. 1: 108. 37. Gvörffy István: Babonás hiedelmek... Ethn. 27: 84. 38. Ethn. 44: 60. 39. Ethn. 6: 201. 40. Thury József: Lm. Ethn. 1 : 408.