Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

V. Szathmári Ibolya: Egy élő bolgár népszokás: a martenicska

a földrajzilag is közel eső Brassó megyei hétfalusi csángóknál a martenicska szokását, illetve annak egy variánsát őrzi. A szerb-horvát népeknél a martenicska Bulgáriában elterjedt formája ugyan ismeretlen, de a hozzá kapcsolódó úgynevezett „kísérő", védő, oltalmazó szokásokból egynéhány, mint például az égetéssel, füstöléssel, zajcsapással vagy kolompolással való gonosz távoltartása fellelhető.

28 Lássunk ezek közül is néhányat : —• Március elsején sok helyen szemétdombokat égetnek el a házi állatok egészségéért és a kártékony rovarok ellen. — Marac előestéjén a kígyókat úgy üldözik el, hogy valamennyi helyiséget parázsló tehénganéval, szaruval vagy marhapatával füstölnek ki. — Marac előestéjén a ház valamennyi helyiségében kolompokkal, edényekkel csapnak lármát. A martenicska hagyományköréhez fűződő szokások gazdag tárházából a magyar néphitben március 1-éhez kapcsolódóan szinte alig találunk valamit. Szendrey Zsigmond

29 a tavaszelő ünnepkörét vizsgálva a körülsepréssel történő, mágikus óvintézkedést említi, mint olyan szokást, melyet Ágota, Szent György napja, nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat mellett március 1-én is alkalmaztak. A házakat és ólakat körülseperték, ezzel mintegy mágikus kört vontak köré, hogy a gonosztól, kártevőktől megvédjék azokat. A magyar népi hiedelemben a tavaszi óvintézkedések körében elsősorban a zöld ágnak van nagy szerepe (zöld ágat dugnak a trágyadombra, nyírfagúzst erősítenek a marhák szarvára), de megtalálható a bolgár néphagyományban is meglevő, gonoszűző kereszt és fokhagyma, valamint a marhatrágyából rakott tűz és annak füstje is. A március elsejei hagyománykör olyan formában, mint ahogyan a bolgár nép körében él, nálunk ismeretlen. À szokásban rejlő, apotropeikus jelleg azonban a magyar népi hitvilágban is fellelhető. Különösen a piros szín bajelhárító funkciójára találunk igen sok példát. Szatmár megyei és dél-magyarországi hiedelmek körében a kisgyermeket védő, preventív intézkedések között találjuk a martenicskában is jelenlevő piros színű pamutot vagy fonalat. — Az igézéstől megóvhatjuk a gyermeket, ha piros fejtőt (piros pamutot) kötünk mindkét karjára.

30 — Vörös fonállal keresztet varrnak a kisgyermek pólyájára, vagy ugyanezt a jelet rajzolják a bölcső egyik oldalára is.

31 A védőfunkciót betöltő, piros színű tárgyak körében a fonál mellett a magyar néphitben megtaláljuk a szalagot, pántlikát, rongyot, gyöngyöt és kendőt is. Használatuk leginkább az újszülött csecsemő, a szülőnő, gyermekágyas asszony, a betegek, valamint a háziállatok köré —• az utóbbiak közül is inkább az újszülöttek köré — csoportosul. — A szemmelveréstől különösen féltek, s hogy ezt elkerüljék, vörös szalagot vagy gyöngyöt kötöttek a kisgyermek jobb kezére. Szeged vidékén pedig a kisgyermek karjára és derekára kötik a pántlikát, s enélkül keresztelni sem viszik. A pántlikát mindaddig viselik, míg kalapot nem hordanak, illetve fejüket be nem kötik, később pedig a lányok a hajukba fonva viselik.

32 28. Edmund Schneeweis : Serhbukroatische Volkskunde. (Berlin, 1961) I. 101. és U. 21. 29. Szendrey Zsigmond: A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei. Ethn. 52: 104. 30. Jakab József: Szatmár megyei babonák. Ethn. 6: 145. 31. W.-né Dörfler Fanni: A gyermek a magyar néphitben. Ethn. 4: 217. 32. Báró NyáryAlbert: A palóc anya és gyermeke. Ethn. 42: 172. — Thury József: Kis-KunHalas néprajza. Ethn. 1: 408.