Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Paládi-Kovács Attila: Piac és vándorárusítás a Losonc-vidéki magyar kertészfalvak életében
ségekct. A századforduló tájékán fokozatosan átformálódó gazdaságukat ezért tel* jesen alárendelték a kertészkedésnek. Földművelésük egyéb ágai az önellátást szol* gálták csupán, továbbá a fuvarozáshoz, piacozáshoz szükséges igaerő, valamint a családi szükségletre tartott tehenek, sertések, baromfiak ellátását. A kertkultúrák kifejlődésével erősen módosult, szinte átrendeződött a korábban is létező táji munkamegosztás. 10 Ez a munkamegosztás nemcsak a Losonc vidékén érintkező magyar és szlovák etnikai tömb, Nógrád megye eltérő adottságú északi és déli tájai között volt meg, hanem a várost délről és keletről övező magyar lakosságú „mikrotáj" falvai között is kialakult. A vidéket ismerő idősebb lakosok, bármely faluban kérdezik is őket, szinte egybehangzóan sorolják el, hogy az egyes településeknek mi volt a specialitása, melyik milyen gazdasági tevékenységről volt nevezetes. Ami persze nem jelenti azt, hogy mással nem jelentkezett a piacon. A kertészfalvak közül Terbeléd a hagymájáról, Kalonda a káposztájáról, Rapp a paradicsomról híres. Kismulyadon korai burgonyát, Pincén dinnyét termeltek sokat. Hegymeg és Bozita (Kis- és Nagy-Bozita) a dohánytermesztéséről ismert, de az utóbbi káposztát is hordott a piacra. Galsa, Perse, Bolyk búzatermő falvak voltak. Miksi, Panyidaróc gazdái, mint már említettük, fejőstehenészeteket tartottak fenn és tejet hordtak a városba. Utóbbin, akárcsak Vilkén, a lakosság felét munkások tették ki, akik naponta bejártak dolgozni a losonci gyárakba. Mucsinyban is sok gyári munkás volt, mert a falu határát csaknem teljesen elfoglalták az úri birtokok. Guszona disznót hizlalt, juhot tartott, Fülekpilis szintén. Ezeknek erdős határuk, hegyes, vízmosásos földjük volt. A pilisiek lóval, ökörrel, tehénnel kupeckedtek, eljártak erdőmunkára és kőbányába, földművelésük jelentéktelen volt. Nyitra lakói szintén állatkereskedők, kupecek voltak, sok tejet, tejterméket hordtak a városba. Az Ipoly jobb partján egy falucsoport (Tőrincs, Csalár, Bussa, Rárósmulyád, Kiszöllő, Nagyzöllő) régtől fogva bortermelő, borral kereskedő fajta. Az Ipoly menti magyarság a füleki medence, s a távolabbi Medvesalja falvait és népét kevésbé ismeri. Házasodási kapcsolatainak kistáji elrendeződése is azt mutatja, hogy elkülönülő házasodási körzeteket alkottak. Az Ipoly mentéről nem vittek feleséget Ajnácskő, Almágy vidékére, s onnan sem hoztak asszonyt. (Terbeléd, Kalonda, Rapp kertészkedő kisparaszti népe viszont egymás között házasodott.) Behatóbb vizsgálat kellene annak megállapítására, hogy a gazdasági speciaÜzáció változatai tükröződtek-e a házassági körzetek rendszerében. Végezetül néhány észrevétel a Losonc vidéki parasztkertészetek jellegéről és jelentőségéről. Feltűnő a más körzetekben megfigyelhető speciális munkaeszközök hiánya, az eszköztelenség. 16 Feltehetőleg a kertkultúra kései kialakulásával magyarázható, hogy meglevő eszközeikkel végezték a talajművelést, s kerülték a munkaigényes műveleteket (öntözés, karózás, kötözés). Egyedül a szedő- és szállítókosarak megjelenése kapcsolódott a kertkultúrákhoz. Egy másik sajátsága volt ennek a paraszti kertészkedésnek, hogy minimális befektetést engedett meg csupán (vetőmag és vetőgumó vásárlása, melegágy létesítése), s az értékesítést is a termelő végezte. A kereskedelmi haszon megszerzéséért olyan életformát vállaltak, amely végülis látókörük kitágulását eredményezte és megváltoztatta korábbi mentalitásukat. Végső soron a kertészet a vidék falvainak polgárosodását siettette, lehetővé tette az újtípusú házak, pajták, istállók elterjedését, a falvak átépülését. Fokozódó 15 A táji munkamegosztás általános kérdéseit feszegeti baranyai példák kapcsán: ANDRÁSFALVY Bertalan 1978. Hasonló vizsgálatokat végzett Erdélyben KÓS Károly, Gömörben PALÁDIKOVÁCS Attila is. 16 Például a makói hagymásoknak egész sor speciális munkaeszközük van. BOROSS Marietta 1968
