Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Mitikus lények a mezőgazdasági hagyományban
\ov: „baba ül benne". A kévét kötő nőt belecsavarják a kévébe, csak a feje látszik ki belőle. így viszik haza az utolsó gabonásszekéren. Az udvaron a család minden tagja leönti vízzel. A következő aratásig babának nevezik. 34 Széles körben ismeretes a lengyel aratási hiedelemnek egy jellegzetes alakja, a poludnica. A poludnica vagy przypoludnica a baba hiedelemkörhöz tartozik. Főbb vonásaiban azonos a szlovák poludnicával és amint majd látjuk a magyar délibabáwaX. A szlovák poJudnicám a magyar délibáb eredetének vizsgálatánál térünk ki. A lengyel poludnica vagy przypoludnica fehér ruhába öltözött lény. Nyáron a gabonában tartózkodik. Ha valaki lefekszik a mesgyére és elalszik, annyira megveri, hogy az felébredve alig tud megmozdulni. Gyakran tüzet gyújt a mezőn. Nyugat-Galíciában a przypoludnica fehérbe öltözött asszony. Feltűnően csúnya. Déltájban a gabonában és a borsóban üldögél. Elsősorban közvetlenül az aratást megelőző időszakban jelenik meg. Dobrzyn vidékén éles sarlót tart a kezében és aki délben nem megy ebédelni, levágja a fejét. Ez a szokatlanul magas, fehérbe öltözött lény az erdőből megy ki a mezőre. A magyar hiedelemkörhöz nagyon tanulságos az a párhuzam, mely szerint a poludnica okozza a gabona hullámzását, akár több adat szerint a délibaba. 35 A keleti szláv hagyományban, hasonlóan a lengyelhez, elkülönülnek egymástól a bábának nevezett, figurálisán megjelenített aratási lények és a hiedelemben előforduló szellemalakok. Fehéroroszországban sok helyen az aratás befejezésekor hatalmas kévét kötöttek és ezt bábának nevezetek. Szalagokkal, virágokkal díszítették és gyakran női ruhába öltöztették. Énekszóval vitték a gazda házához. A gazda a sarokba, az ikon alá helyezte vagy a magtárba tette, ahol vetésig őrizte és magjait a vetőmag közé keverte. Emellett nagyon elterjedt szokás volt az oroszoknál ugyanilyen funkcióban az első kévének a hazavitele. Az első kévét ünnepélyesen vitték haza, a házban az elülső sarokba helyezték. Csépléskor legelőször ezt csépelték ki. Magjait a templomban megszenteltették és a vetőmaghoz 34 Frazer J. G.: i. m. 1951. I. 144-148. 35 Bystron J. S.: i. m. 7-9.
