Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokások változásáról

ahol a névhez gazdag hagyomány fűződik, vagy legalábbis az ilyen területeken a szokásnak, rítusnak mélyebb gyökere lehet. A magyar nyelvterületen pl. az öreg-nek sokkal kisebb jelentősége lehetett, mint a szláv vagy a német hagyományban. A változás, átalakulás folyamatára már önmagában ez a jelenség fényt vet. A formának, a névnek, a terminológiának ilyen jellegű változása funkcionális tekintetben is föltétlenül változást, átalakulást eredményez. Az agrárkultusz változásának vizsgálata során éppen úgy, mint a népszokások, hiedelmek más területén tekintetbe kell vennünk a vallási hagyomány kérdését is. Számos rítus, mágikus cselekmény az egyházi liturgiával, a keresztény hittel függ össze. Közismert tény, hogy a katolikus falvakban jobban megőrződnek a hiedelmek, mint a református területeken. Helyszíni gyűjtéseim során erről jól meggyőződhettem. Idevonatkozó adatokat bőséggel találunk néprajzi lejegyzésekben. így pl. az új búza kultikus felhasználásának emlékeit vallásos jellegűvé átalakulva mutatja a következő ormánsági példa. Az aratás befejezésekor a gazda egy kéve búzát deszkához ütögetve csépelt ki. A magot a gazdaasszony egy tálban, fehér ruhával letakarva elvitte a paphoz, a templomba. Az így összegyűlt búzából készült az egész évi gyónókenyér.

35 Mindezekre a hagyomány átalakulásánál és értelmezésénél különös figyelemmel kell tekintenünk s olyan példákként kezelnünk, amelyek a szokás, a rítus életében a változás, átalakulás egy periódusát jelentik. Ezek folyamatára, különösen a középkortól írott források is példákkal szolgálnak. Gondoljunk csak pl. a különböző szokáseltiltásokra és azok nyomán bekövetkezett változásokra! Ugyanakkor a racionalizmus, a felvilágosulás olyan erős hatást gyakorolt a nép gondolkodásmódjára, hogy a 18-19. századtól kezdve a szokások egész sora belső bomlás következtében alakult át 35 Kiss Géza: Ormánysági szótár (Szerk.: Keresztes Kálmán). Budapest, 1952. 200.; A Baranya megyei Sósvertikén is feljegyezték ezt a szokást. Egy kéve zsenge búzát közvetlenül az aratás után kicsépelték és a magot a templomba vitték. Berze Nagy János: i. m. III. 190.