Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
Virág a népszokásokban és a népköltészetben
A szokásban az egyházi hatás különösen megnyilvánult. Mutatja ezt például a következő ének is, amelyet a múlt század derekán Esztergomban jegyeztek fel a rózsaünnep alkalmával: Az istenfélőt Jézus szereti. A jámbor lánykát rózsa illeti. Szép a rózsaszál, illatja jeles; Ugy a jámbor lány szép, dicső, kedves. Rózsa ünnepén szívből örvendjünk, Jó istenünknek hálákat zengjünk. A Pest megyei Vörösváron, Solymáron és Szentivánon a múlt században a rózsaleányünnep alkalmával minden tekintetben erényes, szegénysorsú leányt házasítottak ki egy erre a célra tett alapítvány kamataiból. A jutalmat és egyúttal a rózsalány megtisztelő címet az nyerhette el, aki példás életet és magatartást tanúsított. A solymári rózsaleányünnepről, amelyet 1887. május 8-án tartottak, a korabeli sajtó is megemlékezett. A falu lakossága, valamint nagyszámú fővárosi kiránduló jelenlétében került sor a rózsaleány esküvőjére. A menyasszony fejére rózsavirágkoronát helyeztek. A nászmenet végigvonult a helységen és a barátnők a rózsaleány-meny aszszony előtt az úton virágokat hintettek. A 19. században a többnyire felsőbb kezdeményezésre megtartott rózsaünnep, rózsaleány-ünnep és a pünkösdi királynéválasztás, a pünkösdi szokások népi hagyománya között a rokonság jól megfigyelhető. Dömötör Tekla magyar népszokásokról szóló könyvében írja, hogy a pünkösdölő énekek majd mindegyikében van utalás a rózsának az ünneppel való kapcsolatára. Arról pedig Sebestyén Gyula ír, hogy a pünkösdről elnevezett rózsát először az 1512-13-ból való Nagyszombati-kódex említi, a népies piros pünkösd pedig már az 1508-ban írott Döbrentei-kódexben előfordul. A szokáshoz kapcsolódó népdalok közül egy szép változatot már egy 18. századi leírásból ismerünk :
