Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

jén, november végétől júliusig — még közepes termés esetén is — 500—600 főt foglalkoztatott. Ennek jelentősége annál nagyobbnak mutatkozik, ha meggondoljuk, hogy a dolgozók nagyobb része nő volt, akik a munka többségét kézierővel, végezték. Keresetük az 1930-as években nem haladta meg a heti 7 pengőt, ráadásul 1941-ig nem részesültek az ingyen cigaretta-juttatásból sem, miután ilyet csak a férfi munkaerők kaphattak. A beváltásra került dohányt 1935-ig mind helyben, természetes úton fermentálták. 1935 után a világos dohányok feldolgozásra a debreceni dohánygyárba kerültek. 1945-ben két raktárépületet lebontottak, de ugyanakkor több korszerűsítésre került sor már 1947-ben. Ekkor létesült a központi fűtéses, mesterséges szárító üzemrész; az addig kézierővel vagy csak kézi csörlővel végzett emeléseket jórészt gépesítették. A telepen volt ásott kutakat higiénikusabb fúrott kutakkal váltották fel, s a dolgozókat ellátták munka- és védőruhákkal. 1948-ban újabb átalakításokat hajtottak végre az iroda-, raktár- és egyéb épületeken, s ugyanakkor a telep őrzését szolgáló ún. faköpenyek helyett 3 őrházat építettek. 1949-ben a rakodóteret újították fel s az üzem belső közlekedésének megjavítása érdekében 150 méter betonjárdát is építettek. Az épületek egy részét 1962-től a Debreceni Ruhagyár vette igénybe, s azóta ezekben üzemelteti kihelyezett részlegét. A dohányfermentáló 1969. június 30-ig működött, az utóbbi időben mindössze 60—120 főt foglalkoztatva. A fermentáló megszüntetése után az addig használt épületeket új létesítményekkel egészítették ki, amelyeket a Csepeli Papírgyár rendezett be. Az építkezések jelenleg is folyamatban vannak. A jelentős részben helybeli tőkével létrejött első dorogi gyárjellegű üzem az 1911-ben alapított HAJDŰDOROGI GÖZTÉGLAGYÁR RT. volt, amely 100 000 koronánvi alaptőkével jött létre, 500 darab 200 koronás részjeggyel. Érdekes, hogy a helybeli alapítótagokon kívül hajdúnánásiak, debreceniek, sőt egy budapesti személy is itt fektették be tőkéjüket. A helybeli részvénytulajdonosok között több olyan családot, személyt is találunk, akik előzőleg a helybeli pénzintézetek létrehozásában már közreműködtek. Személyükben tehát Hajdúdorogon is kezd kialakulni a kapitalista termelési viszonyoknak megfelelően a vállalkozók csoportja, s c csoport kezében már is összefonódva jelentkezik a kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági és banktőke. A részvénytársaság első üzletévét közel 10 000 koronás veszteséggel zárta. A lakosság általános szegénysége, a kevés vásárlás miatt az üzem a következő években sem tudott rentábilissá válni, s rövidesen leállt.

30 A húszas években Jáncsy és Engel Téglagyár néven újból üzembe helyezik. 1927-ben és 1928-ban munkásainak jelentős részét nem a dorogiakból toborozta, ezért ez a gyár kevésbé segített a helybeli nincstelenek számára munkaalkalmat teremteni.

31 A gazdasági világválság alatt ismét felfüggesztette üzemelését, épületeit eladták, s ezek jórészét a 40 méto? magas kéménnyel együtt lebontották. Az egykori telephelyen azóta lakóházak épültek, a hozzávezető utca azonban azóta is a Téglagyár utca nevet viseli. A téglagyárral közel egy időben és ugyancsak részvénytársasági formában alakult az IZSÁK és Szender Koporsógyár Rt. Alaptőkéje 60 000 korona volt, 600 db 100 koronás részvénnyel.

32 A legfőbb részvényesek Izsák Károly és Szender Farkas voltak. A telephely a Böszörményi úton (a mai Lenin út 8. sz.) volt. Ez a koporsógyár 1918-ig működött. Az előzőekhez hasonlóan részvénytársasági formában jött létre a Hajdúdorogi Pamutszövő Rt., amely alakuló közgyűlését 1924. március 9-én tartotta.

33