Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Benda Kálmán: A Bocskai-kori hajdúság összetétele és társadalmi törekvései

azonban neve az összeírásban már Nagy Balázsra rövidült. Hasonló esetet figyelhetünk meg Rácz György esetében, aki az egyik lajstromban Haraszti Rácz György névre hallgat, talán hogy megkülönböztessék a században levő másik Rácz Györgytől. Vizsgálódásaink szempontjából a fentiekből az a lényeges, hogy a hajdú névsorok helynév anyaga segítségünkre lehet annak megállapításában, hogy az egyes hajdúegységek mely vidékről toborzódtak. A helynevek azonosításánál azonban az esetek nagy részében nehézséget jelent, hogy ugyanazt a falunevet az ország több vidékén is megtaláljuk. Hogy példát említsünk, Buda nevű helység, a fővároson kívül, Békés, Heves és Zala megyében is volt. Nyír nevű falut egyként találunk Ugocsában, Abaújban, Szabolcsban és Somogyban; Pelsőc is kettő volt, az egyik Gömör, a másik Zólyom megyében; Szék tizenkettő, Keresztúr pedig harminckilenc volt az országban.-'

8 A zsoldjegyzékek esetében segítségünkre jön a hajdúk katonai szervezetének ismerete. A toborzás során — amikor a királyi hadvezetés, az egykorú kifejezéssel élve, egy-egy vidék népe számára „zsoldot kiáltatott" — az egy környékről valók egy tizedbe, egy századba tömörültek, már csak azért is, mert így földiekkel voltak együtt.

29 Erre vall egyébként az is, hogy az ismert hajdúnévsorokban a biztosan azonosítható helynevek sohasem terjeszkednek ki az ország egész területére, s pl. dunántúli, erdélyi vagy felvidéki nevek egy-egy századon belül csak egészen elvétve keverednek. Ha tehát valamely csapat tizedét egységnek vesszük, a biztosan azonosítható helynév támpontul szolgálhat a többi rögzítésében is. Nézzünk néhány példát. Ha az egyik tizedben a következő helynevekből képzett vezetékneveket találjuk, (eredeti helyesírással idézzük): Kaly, Egry, Uysasi, Abani, az azonosítással nincs nehézség: Kál, Eger, Űjszász, Abony, azaz az Egertől délre fekvő, részben már hódoltsági területre utalnak a nevek. Egyértelműen Szabolcsra mutat az alábbi névsor: Batori, Kalay, Gemsey (Nyírbátor, Kalló, Gemzse). A problémák akkor kezdődnek, ha ugyanazon helynév több vidéken is föllelhető. Nagy János Szendrőn összeírt hajdúinak egyik tizedében a következő neveket találjuk: Lazari, Mitzkej, Diozegi, Czatarj, Lugosi. Micske és Lázári Biharra utalnak s egyben valószínűsítik, hogy a többi helynevet is ezen a vidéken kell keresnünk. Tehát Bihardiószegről (és nem a Pozsony megyei Diószegről), a bihari Csatárról, és Lúgos esetében sem a délmagyarországi városról, hanem a keletbihari vagy a szabolcsi azonos nevű faluról van szó. Természetesen ezekután azt is valószínűsítve látjuk, itt és az ehhez hasonló esetekben, hogy a tized többi, nem helynevet viselő tagja ugyanerről a vidékről való volt. A szatmári gyalogos hajdúk már említett lajstromában a 11. tizedben a következő helynévre utaló neveket találjuk: Koczy, Zathmary, Czegheny, Kouachy, Kis Sohi, Mihalyfalui. Közülük kettő : Szatmár és Cégény egyértelműen Szatmár megyére utal. De föltehetően Koczy is a szatmári Kócs (és nem a dunántúli Kocs), Mihály falu a megye déli sarkába beszögellő bihari település, Kovácsi pedig az északbihari Pusztakovácsi. Kis Sohi-t nem tudjuk azonosítani. Ugyanebben a lajstromban egy másik tized helynevei így hangzanak: Maytheny, Némethy Dengeleghy, Paally. Majtény nevű hely csak Szatmárban van. Ez valószínűsít, hogy Németi itt Szatmár testvérvárosát jelenti, Dengeleg is a Szatmár megyei iés nem a nógrádi falu, Pályi pedig az észak-bihari Hegyközpályi, esetleg Monostorpályi. A Rottal főkapitány parancsnoksága alatti Deák Gáspár gyalogos hajdúszázadában a 8. tizedben a következő neveket találjuk : Posahazj, Paloczj, Paloczj Solmosj, Palföldj. A két névben is előkerülő Palóc Ung megyére utal. Feltételezzük tehát, hogy Sólymos szintén az Ung megyei falu, (nem az Arad vagy Heves