Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Böszörmény város története a hajdúk letelepülése után

Főző János, Bagosy István, Kováts János, Takáts István, Rácz Sámuel, Farkas János, Hajdú János, Juhász Bálint, Sarkadi István, Kovács András, Rácz Orbán, Lépés Mihály, Rácz István, Hajdú István, Zolnai György, Dobó Mihály, Sarkadi György, Szraka János, Fekete Mihály, Szabó István, Dobó János, Rákos Mihály, Árva Mihály, Dorogi István, Oláh János, Montlica István, Nagy János, Domby István, Török Péter, Vöres István, Komjáti András, Pintek András, Kis Benedek, Kis Mihály, Borbélly György, Szőke Benedek, Szabó István, Székelly István, Nláh Mihály, Kovács György, Balogh György, Sütő Mihály, Szekeres Bálint, Szabó András, Sil cri Mihály, Kis János, Balogh János, Komlós Orbán, Oláh Lőrinc, Takáts János, Sas Pál, Kolozs György, Hárs György, Rácz György, Torma János, Pál Mihály, Vilmányi István, Mészáros János, Szálkai István, Nagy Kossinczi (Kossonczi) Mihály, Lakatos János, Nagy András, Végh András, Szőke Ferenc, Váradi János, Fekete János, Kis András, Sajtos György, Szabó János, Kéry Ferenc, Nagy Miklós, Pereh Sándor, Béczi (Bézy) Péter, Szabó Gáspár, Tartsai Ferenc, Rácz János, Szabó András, Váradi György, Bodnár János, Sóvágó Mihály, Kováts András, Pintek István, Péter János, Szentesi András, Szabó Péter árvái, Szabó János árvái, Torsás István árvái, Fóris István árvái, Siteri György árvái, Fekete Mihály árvái. Ezen 1702-i összeíráskor városunkba beköltözött nemest nem tüntették fel. A hét hajduvárosban — a hetedik Polgár volt — is csak kilencet találtak. Szabadosok (más törvényhatóságokból kerültek a városba, részint földet müveitek, részint mesterséget űznek (Szabó Márton, Erdélyi Mihály, Bakos György, Bíró János, Dóka András, Nagy György, Szinássy Péter, Sántha János, Bartos János, Zok Fábián, Csulya Mihály, Elek Miklós, Szilágyi István, Tar Miklós, Kozma Ferenc, Varga Dávid, Dóka György, Szabó Péter, Győri Gáspár, Commari András, Szegedi János, Hatházy János, Pap János, Karisztos András, Sós György, Varga András, Józan Mihály, Deák Ferenc, Só Mihály, Takáts Mihály, Vincze András, Takáts István, Szüts András, Győrössy István. Ezeket a szepesi kamara íratta össze adózás céljából az 1702. évben. A sok kiváltság és védlevél ellenére is a hajdúk folytonos zaklatásoknak voltak kitéve. Folyamodásukra 1725. november 13-án III. Károly király eddigi adomány — és kiváltságleveleiket megerősítette, de az adózási terhek arányos viselésére szorította őket. Ez újabb sérelem volt. 1715-ben Szabolcs megye azt kívánta, hogy mint Polgár és Szent-Margita, melyeket a XVIII. sz. elején vesztettek el a hajdúk, úgy a hat hajdúváros is, hatósága alá helyeztessék. 1733-ban III. Károly rendeletére évi 3000 forint adót kellett volna fizetniük, de nem fizették. Hogy a 34 lovas helyett 400-at állítsanak, 1744. november 20-án elfogadták, de egyebekben nem engedtek. Erre újra kérték a kamara és Szabolcs megye követelései alól való felmentésüket, a nádor és helytartótanács alá rendelésüket. Bár 1745 július 13-án a kamara követeléseitől felmentették őket, de adót fizetniük kellett, és több mint 400 lovast kiállítani. A szabolcsi kérdés a jövő országgyűlésre maradt. II. József a hajdúvárosokat Szabolcs megye alá rendelte, de az 1790/1-i 29. törvénycikk visszahelyezte őket a helytartótanács alá. A kamarai követelés megszűnt Szabolcs megyéével együtt, de az adókérdés fenn-