Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bencsik János: Adatok a Tanácsköztársaság hajdúböszörményi történetéhez

szolgálat után Nagyhalászba került. Első házassága miatt (katolikus feleséget választott) állami iskolába kérte át magát, s így került Reöicabányára. 1918. I. 3-án vállalhatott állást Hajdúböszörményben. Apja, idősebb Lada János „nagyszájú ember" volt. A 48-as párt egyik vezető alakja, városi képviselő, összeszólalkozott Paksy polgármesterrel is. Fia tehát merészen gondolkodó, bátor környezetben nőtt fel, s nem véletlenül ragadták magukkal az 1918. novemberi-decemberi események. Hamarosan a SZDP. egyik helyi vezetőalakja lett. Vitatkozott, érvelt a forradalom igaza mellett. Elsősorban az értelmiség körében volt ismert. Köblös Samú, a gimnázium akkori igazgatója az egyik pártgyűlésen éppen tőle kérdezte meg, hogy mit gondol a párt a hazafiaságról? Miután részletes és megnyugtató választ kapott, indítványozta, hogy a tantestület egységesen lépjen be a pártba. így is történt. Egyetlen ember, Győry Gyula szavazott nemmel. A forradalom híre március 22-én Debrecenben találta. Még Debrecenben intézkedett, hogy a helyi Népújság rendkívüli kiadásban jelenjen meg, amelyben hírül adták a forradalmi változást. Felidézte jó barátait, harcostársait, akikkel 1919-ben együtt kellett megoldani a legkülönbözőbb feladatokat. így szívesen beszélt Szmuk Gábor nyomdászról, aki a nyomdájával szolgálta a forradalmat. Szóbakerült Nagy Lajos debreceni asztalosmester neve is. Erdős Antal tanítót kérdezte, él-e még? A román intervenció a városban találta. Sóvágó Imre temetésén a sorból szólították ki, letartóztatták, s a „Megyeházára" vitték. Kiengedték ugyan, de két nap múlva ismét letartóztatták, Debrecenbe, majd Nyíregyházára szállították. A román hatóságok internálták őket, s Moldvában (címük: Communa Piscurusului Vulpasesti, Judetul Moldva) dolgoztak egy évig, vasútat építettek. Mikor hazaérkeztek, a magyar hatóságok bírósági tárgyalás alapján elitélték őket. Gorzsázs Márton másfél, Isza Sándor kettő, Szekeres Sándor három, K. Tóth János négy, Rubinstein Menyhért öt, idős Lada János másfél, ifjú Lada János hét évet kapott. Börtönbüntetésüket nem együtt töltötték, ő 11 hónapig gyűjtőtáborban volt, majd Pestre vitték, s a Csepeli tölténygyárban dolgozott. Szabadulása után nem taníthatott tovább, egy ideig a Nyírségben maradt, Liptai Jenő földbirtokos titkára volt, majd különböző munkákat vállalt a Dunántúlon, s másutt. Az 1940-es években Zsibón kapott állást, ott taníthatott először 1919 után. 1945-ben telepedett le a városban, szülőhelyén, s ettől kezdve nyugdíjaztatásáig az oktatást szolgálta, ő alapította, szervezte meg a Gyógypedagógiai Iskolát. Valamit még az emlékei közül. A Mezőfi Szocialista Párt az 1908-as évben megerősödött a városban. Apja is kapcsolatban volt e párttal. Mikor zászlóavatásra került sor, akkor édesanyjának kellett vállalnia a zászló-anyaságot. Ezt a zászlót ma is őrzi a Hajdúsági Múzeum: A Hajdú Böszörményi Munkások feliratú zászló egyik kedves ereklyéje a most megnyíló kiállításnak is. 1974. április 1-ével személyi változás következett be a Hajdúsági Múzeumban, éspedig saját kérésére visszahelyezték a Déri Múzeumba M. Nepper Ibolya régészt. Ezzel a jól kiépített tudományos gárda érzékeny veszteséget szenvedett.