Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Irodalomtörténet - Vida Lajos: Szép Ernő hajdúszoboszlói kultusza
Vida Lajos tát, két vígjátékát; a Háromlevelű lóherét a Vígszínházban, a Szívdobogást a Pesti Színházban. S még nem is szóltam a legsikerültebb műről, a Lila ákácról (regény, 1919; színdarab, 1923), amely őrizte a nevét akkor is, amikor nem írt, nem írhatott. Sikeres volt, aztán hirtelen elfelejtették; mert zsidónak született. Minden műfajban, legyen az vers, regény, színmű hozott valami újat, egyedit. Talán ezért is írhatta róla nagyon találóan Kosztolányi Dezső, hogy: „Ért kalászt hozott a líra meddő mezejére”. De nemcsak a líra, hanem a széppróza rétjeire is. Talán ő az első, aki bizalmas, baráti viszonyt, virtuális kreativitást tudott teremteni olvasójával (Lila ákác 1919, Ádámcsutka 1935, Emberszag 1945). Szép Ernő, az a magyar író, aki közel három évtizeddel ír groteszk vagy ellendrámát a franciák és angolok előtt. (Patika 1919). 1902-ben Mezőtúron jelent meg Első csokor címen verses füzete, melyet csak tíz év után; 1912-ben követ az Énekeskönyv, amelyben az 1908-tól írt verseit válogatja. 1917-ben Emlék, 1921-ben A világ, 1928- ban Jó szó címen jelennek meg verseskötetei, közben, 1924-ben az addigi kötetekből egy válogatás Elalvó hattyú címen. 1938-ban maga készíti elő összes költeményeinek kiadását, amely aztán minta lesz minden későbbi kiadás számára. 1910-ben írta a Nem volt játékom című verset; amely már az Énekeskönyvben a Gyermekjáték címet kapta. E költemény sikere egész költői életművének értékelésére kihatott, az irodalomtörténet még ma is gyakran látja benne a gyermekkor tiszta hangú, mélabús költőjét, így üdvözölte Babits a Nyugatban az Énekeskönyv megjelenése után. Ady 1914-ben A gyermekség elégiája című versét Szép Ernőnek, „az édes jó poétának” ajánlja: "Te: legszomorúbb ember / ezer-szer ember: gyermek / — írja benne. Ady emellett azt is látja, amit még mások nem, hogy Szép Ernő művészetében a gyermekség, a szerepként vállalt gyermeki naivság mellett ott van a halál lírai motívuma is. "Szép Ernő: hát nagy gyermekként nevet ő is a halálon. Minden a Halál felé siet, de minden élet, és én is élek, és az élet minden pici villanása meg- megragyogtatja arcom - így ujjonghat Szép Ernő az ő szomorúságában. Ezek a kis himmi-hummik, a Szép Ernőié, ékes-kecses, finom, meleg, azt mondhatnám szabad versek, ha egy kicsit a vergődő madárra nem emlékeztetnének" - írja, Ady a Nyugat Figyelő rovatában Szépnek a Sok minden című prózai kötete megjelenése után. És lám, mennyire igaza van Adynak! 332
