Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
nevezte ki. Állását — némi unszolásra — 1850. január elején foglalta el; ebben az előbbi okok mellett az is közrejátszott, hogy — állítása szerint — a magyarság érdekeit kívánta megvédelmezni a kibontakozó rutén mozgalommal szemben. Inkább valószínű persze, hogy ezt már az önéletrajz-író Mészáros mondja. Hivatalnokoskodása mellett irodalmi munkásságot is kifejtett; megírta úttörő művét, A magyarországi oroszok történetét (Kassa, 1850), amit a Ruthéniát tervező Dobránszky Adolfnak, az akkori főispáni referensnek ajánlott, 5 akivel majdan éles ellentétbe került. Görög katolikus vallása, sőt annak ellenére, hogy az 1850. évi Ung megyei tisztviselői névsorban a „magukat ruszinnak valló tisztviselők között szerepel"-t 6, nem tudott megmelegedni állásában. Az Ung várt különben is talaj talan tisztviselő, aki közben Magyarország népei történeti tekintetben (Pest, 1852) címmel kényes tartalmú művet tett közzé, az intrikák áldozata lett, s miután fény derült szabadságharc alatti publicisztikai tevékenységére is, 1853 januárjában végleg távozni kényszerült állásából. 1856-ig e megyében ügyvédkedett, majd Pestre kerülve a Magyar Sajtóban és más lapokban élénk közírói tevékenységet fejtett ki; sőt aktuális jogi témákban több könyve is megjelent. Munkája nem elégítette ki, mint írja: „a megélhetés gépi foglalkozására voltam kárhoztatva". 7 Amikor a viszonyok enyhülni kezdtek, 1859 végén visszament Ungba, abban a „reményben ..., hogy a vármegyei élet mihamar fölvirul, abban nekem csekély szerep fog jutni, s e szerep lajtorjául szolgálni az országgyűlési követségre". 8 Gazdálkodott, mások neve alatt ügyvédkedett, kosztos diákokat tartott: élt ahogyan tudott. Életrajzában nem említi, hogy ott volt azon az 1860. november 27-i, 200 hazafi részvételével tartott ungvári „előleges tanácskozmányon", amely az Októberi Diploma nyomán — más törvényhatóságokhoz hasonlóan — Ung vármegye alkotmányos megszervezését készítette elő. Beszédében a diplomával teremtett lehetőségek kihasználása mellett érvelt ugyan, de a további teendőket illetően az 1848. áprilisi törvények helyreállításáért kardoskodott: „ettől hátrább nyomulni vissza a múltba annyit tenne, mint vagy a hűbéri feudalizmus zsarnoksága alatt keresni a menedéket, vagy azt elismerni, hogy [az] 1849-ig év óta Magyarország alkotmányos létele a birodalmi egység minden jogot fölolvasztó kohó[já]-ban végképp szétmorzsolódott, márpedig az első ugyancsak a század nyomásánál fogva szintén az 1848—49-iki vérösvényt nyitná meg újólag; második pedig gyáva proclamálása lenne azon nem való ténynek, miszerint a történeti Magyarország immár névben él csak, és többé nem létezik." 9 Előbb az ideiglenes vármegyei tisztikarba jegyzőként, majd a választott tisztviselők közé törvényszéki ülnökként került be, amikor azonban 1861. április végén vagy május elején „bekövetkezett Ung megyében a megyetörvényszék tagjainak rendes fizetés melletti beosztása" — állítása szerint — a rutén mozgalom vezetői cselszövéseikkel elérték Waldstein János főispánnál, hogy ne is jelölje erre az állásra 1 0 II. Remélt fizetéses törvényszéki ülnöki állásától való elütése már inkább csak következménye volt képviselőválasztási kudarcának. Amint az ismeretes, az 1861. tavaszi választásokat heves összeütközésekkel is járó készülődések előzték 5 Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860—1910 (Bp., 1977) 49. 6 Mayer i. m. 32. 7. Mészáros i. m. 66. 8 Mészáros i. m. 67. 9 Alkotmányos mozgalmak Ungban. Pesti Napló 1860. december 5. 10 Mészáros i. m. 72. 130.
