Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor
foglalkozott a kert leírásával. „A conscribáltató Mgs. Báró s Generális Ur Nagy Majorjánál lévő condescensionalis Háza háta megett, egy szép elevált helyen erdő mellett van egy 85 Jugerumból álló, köröskörül felárkolt kertje. Ezen kertbe ebben és a múlt esztendőben ültetődtek már 1000 válogatott speciesü almafa oltványok, 2500 szilvafa csemeték, 260 diófa csemeték és 160 cseresznyefa csemeték, mindöszve 3920 gyümölcs termő facsemeték. — Az 1000 almafa oltványok becsültettek egy-egy forintjával 1000 f. A diófa, cseresznye és szilvafák 18 X jávai 876 f. In summa 1876f. Ezen kertet a tisztelt Mgs. Báró s Generális Ur oly célból cultiváltatja, és azért fogja még egynéhány száz körív élyfákkal is szaporítani, mivel itt a Majorjánál épülvén most egy nagy pálinka Háza, a szilva s gyümölcs pálinka főzés egynéhány esztendő múlva nagy haszonnal folytattathatik. — Azért is nevezetes pedig ez a kert, hogy a fák közei 5—6 esztendeig mindenféle hasznos veteményekkel, nevezetesen pedig dohánnyal és krumplival felébe minden költség nélkül nagy haszonnal míveltethetik, amint ezt már a sokszor tisztelt Báró és Generális úr munkába is vétette." 3 Az összeállítás szerint volt Nagymajorban egy jó karban levő malom is. Az értékelés Vay Miklós egynegyed rész birtokának egész jövedelmét 25 959 ft. 1 krajcárra tette s ebből levonásba helyezte a tiszttartó, számtartó, gazda, 3 lovas és 1 gyalogkerülő járandóságát, összesen 2162 forintot, s így a tiszta jövedelmet évi 23 797 forint 1 krajcárban állapította meg. Az összeállításból kitűnően a XIX. század elején már megvoltak azok a gazdasági épületek, amelyek a nagymajori üzemrész termeléséhez szükségesek voltak s a kastély lehetővé tette, hogy az egész uradalmat innen irányítsák. Abból a tényből, hogy Vay Miklós tiszttartót, számtartót és gazdát alkalmazott, nyilvánvaló, hogy a XIX. század elején még saját maga gazdálkodott. A szabadságharc alatt, 1849. július 29-től augusztus 10-ig a Csegén táborozott orosz csapatok tetemes kárt okoztak a községben, de nem kímélték a nagymajori gazdaságot sem. Az itteni károkat 1849. szeptember 15-én a csegei elöljáróság az alábbiak szerint állapította meg : „1. A majori birtokban találtató gazdasági épületekben tett károkat, minők épület fedelei, ablakok, ajtók, deszkák, kerítések. A gazdasághoz megkívántató eszközökben: minők szekéroldalak, keresztfák, lőcsök, kerekek, alydeszkák, sorogják, kerékkötő láncok, vendégoldalak, fa és vasvillák, kisebb nagyobb fejszék, rudallő kötelek — szinte okozott kárt becsültük 400 pengő ft. 2. A majori kertész kertben okozott kárt: minők 30—35 hordó bort termő szőllőskertben általános pocsékolást, konyhai vetemények, zöldségek általános legázoltatást, nagymennyiségű görög és sárga dinnyét s nemesebb tetemes mennyiségű gyümölcsöknek felemésztését 500 pengő ft. 3. 306 kereszt tavasz búza, mit részint kévéstől hordottak el, részint a helyszínen csépelték ki, 2 vékájával számítva keresztje adott volna 153 köblöt, tett volna akkori folyó ára 12 pftal véve 1836 pengő ft. 4. A határban különösen díszlő 102 csomó vagyis szekér árpát, minden szekérre tíz köblével számítva 1020 köböl, ehez járul részint garmadában, részint már tisztán a magtárban volt 60 köböl, öszvesen az egész árpa kár 1080 köböl, köblét 4 pfontal véve 4320 pengő ft. 5. Kiültettetett 240 zsák krumpli földön várhatott 2000 köböl krumplit, köblét 2 pftal véve, esik érette 4000 pengő ft. 3 SzSzL. Acta politica. Fasc. 19. N° 1125/1819. 152'
