Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

sági központ. A 11. kép olyan gazda telkét mutatja be, aki egy tanyával rendelkezett, s mezőgazdaságában a növénytermesztés nagyobb arányú volt az állattenyésztésnél. Ehhez hasonló vegyes profilú középparaszti gazdaság központját mutatja be a 12. kép telekrajza, ahol az állattenyésztés volt jelentősebb a földművelésnél. A második altípusba tartozó telkek tulajdonosai a tanyatelket fejlesztették a paraszti gazdaság irányító központjává, de a belső telket is megtartották. Az egész család kiköltözött a tanyára, a gyermekek is ott éltek, a tanyához közel fekvő iskolában tanultak. A tanyatelek egységes lakásés gazdasági funkcióval rendelkezett, csupán egy funkciójában elhalt városi lakótelek tartozott hozzá (14. kép). A tanyatelek kapcsolata nem szakadt meg teljesen a városi belsőtelekkel; epizodikus lakásfunkciója megmaradt, időnként a városban járó családtagok ott éjszakáztak. Mivel különösebb szükség nincs az ilyen telkekre, kiadták albérletbe. így a városi telek — bár egy korábbi gazdaság központja volt — a rajta időlegesen berendezkedett háztartás illetve gazdaság központjává alakult. 3. A megosztott gazdasági vagy majorsági központú telkek alkotják a harmadik telektípust. Ide a nagygazdák telkei sorolhatók. A belső telek volt a gazdasági központ, az idősebb gazda élt rajta, s innen irányította a földbirtokán történő termelést. A tanyasi üzemközpontban a gazda fia lakott családostul, aki ott szintén egy gazdasági központot hozott létre, amely viszont teljesen önállóan nem működhetett, mivel a városi gazdasági központ bizonyos fokú függvénye volt. A családi birtok egységes volt, míg a szülők el nem haláloztak, vagy szét nem osztották a földet gyermekeik között. Az egységes gazdaságot — melybe a tanyasi gazdasági központ is beletartozott — az idős gazda irányította, a tanyasi gazdaság kevés önálló jelleggel mégis bírt, hiszen a föld egy részét haszonbérben művelhette, valamint a feleség révén jutott, az önállóan vállalt vagy a saját pénzén vásárolt földet saját maga kezelhette. Az idős gazda a tanyai majorközpontban végezte el a különböző munkákat fia, cselédjei, napszámosai segítségével. Sok esetben a tanyatelken csépelték el az összes gabonát (de megtörtént, hogy egy részét a városba szállították), ide takarították be a termést, itt tartották a fontosabb munkaeszközöket (eke, vetőgép, kapálógép, szórógép stb.). A termények, rakományok idősebb gazdára jutó részét szintén beszállították a városba. A heverő jószágot mindkét részről a tanyán tartották, de a fejősmarha, igásló, sertések (amely az idős gazda tulajdonát képezte) egy része a városban került elhelyezésre. Amikor meghalt a családfő, fia családjával együtt beköltözött a városba, tanyája pedig gazdasági üzemhelyként funkcionált tovább mindaddig, míg az ő családja megosztódásával a fia ki nem költözött, vagy tanyabérlők birtokba nem vették. Ilyen megosztott gazdasági központú, funkcionálisan összetartozó telket ismerhetünk meg az l-es és 25. kép alaprajzában. Hasonló központ volt a 3. kép telke is (ehhez két tanya is tartozott), de a tanyatelket bemutatni nem tudjuk, mivel felszámolták azokat. 4. Az önálló tanyatelkek tartoznak a negyedik telektípusba.. A kis- és középparasztok nagy része eladta a városi telkét és véglegesen kiköltöztek a határba. A tanyatelek lett gazdaságának központja, a várossal megszakadt a közvetlen kapcsolata. Hajdúböszörmény legtávolabbi részén, a Réten lévő tanyák kerültek a legelszigeteltebb helyzetbe (melyek a Polgár felé vezető műúttól is távol estek), ahonnan nehézkes volt még az időnkénti városba 198