Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói
olyan vásárok és piacok őrzésénél, amelyek több napon át tartanak és az árusok éjszakánként őrzik sátrukat, árujukat, jószágaikat; illetőleg megszervezik azok őrzését. Hasonlóan fontos annak vizsgálata, hogy a vásárra vagy piacra felhozott árut hol és hogyan tárolják a vásár-piac időpontjáig vagy a vásárpiac elmúltával (raktározás a következő vásárig, piacig). Nagyon fontos a vásárok és piacok települési vonatkozásait kutatnunk. A vásár-, piachelyek a legkezdetlegesebb körülmények, a legkorábbi idők óta a települések központját képezik, ott foglalnak helyet. Általában egy központi tér ez, a városok közepén. Ebbe a központi térbe (Mezőtúr, Kolozsvár, Hódmezővásárhely, Beszterce, Hajdúböszörmény, Kecskemét, Dés, Pécs, Bártfa stb.) vagy igen sok esetben térré szélesülő utcába (Debrecen, Marosvásárhely, Miskolc, Székelykeresztúr, Sátoraljaújhely stb.) futnak be, tartanak össze a különböző irányból jövő utak, utcák. Mind a központi tér, mind a piactérré szélesülő utcák esetében érdekes funkcióváltozással találkozunk. Kérdéses, hogy a központi terek vagy a szélessé váló utcák igazodtak-e az árucsere alkalmaihoz, vagy pedig az árucsere alkalmazkodott a közlekedés, település stb. funkciói miatt alakult terekhez, utcákhoz. Magyar viszonylatban meg kell jegyeznünk, hogy a piac-, vásártérré szélesülő utca a sajátos; a központi tér, amit piac- és vásártérként is használnak általános, ókori eredetű, átmentődött a középkorba is. Néhány városunk településszerkezetének középkori eredetét éppen ezzel a központi térrel, a térből a négy égtáj, a szomszéd helységek felé sugarasan kivezető utakkal igazolhatjuk (Hajdúböszörmény, Nyíregyháza, Szombathely stb.). 8 Ezekhez az utakhoz kapcsolódóan alakultak ki a vásárra, piacra járással kapcsolatos építmények. Az állathajtás természetéből, a megtehető út hoszszától függően a pihenőhelyek (csárdák, szállások stb.) a vásárok és piacok jogi vonatkozásaihoz kapcsolódóan az őrházak, vámházak, sorompók és nem utolsósorban a jó közlekedést biztosító gondozott utak, hidak, járdák. Tudnunk kell, hogy a vásárok és piacok fejlődése során a legkülönbözőbb helyi indokok következtében a vásár és piac helye két részre osztódott. A központi fekvésű, a települések középpontjában helyet foglaló vásár-, piachely a fejlődés ezen szakaszában megmaradt úgynevezett belsővásártérnek, amelyen aztán az iparcikkvásárokat tartották. E köré a vásártér köré alakult ki a települések kereskedelmi körzete. Itt nyíltak a boltok, itt épültek a raktárak és itt alakultak ki a pihenő, szórakozó.helyek is (Gyula). Az állatok és a termények árusítására pedig a településeken kívül találtak lehetőséget. Ezek voltak az úgynvezett külsővásárterek (Debrecen). A külsővásártereknek is megvan a maguk fejlődése. Ide, eköré települtek a különböző karámok, istállók, amelyekben az eladásra fölhajtott állatokat a vásár előtt vagy után tartották. Itt építették meg a cédulaházakat, ahol a jószág származását, az adás-vevés jogosságát igazolták; a mázsaházakat, amelyek mérlegein (hídmérleg szekerek, kocsik és karámos mérleg állatok részére), az árut lemérték. Itt, vagy a közvetlen közelben alakultak ki a különféle terményraktárak és olyan műhelyek, amelyek az állat-, terményvásárral szoros kapcsolatban álltak: kovács, kocsigyártó, szíjgyártó, bognár stb. A külsővásártereket rendszerint körülárkolták és felkerítették, hogy az árkon, kerítésen belüli árusoktól helypénzt, vámot szedhessenek. De a vásár biztonságát is szolgálták ezzel: ne tudjon a megvadult állat elfutni és esetlegesen külső támadás ellen is védjék a vásárt. Nem ismeretlenek a magyar 8 Vö. : Dankó Imre: A kertes település kutatása. Hajdúböszörményi Hírlap III. (1971) 16. szám. 3. 158'
