Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Városunk kapitalista fejlődése – Csicsai Károly

a megyei direktórium mellett. A román megszállás után Szolnokon, majd a csepeli 22-es vörös ezrednél szolgált. A Tanácsköztársaság leverése után börtönbe került, ahonnan 1922-ben fogolycsei-e egyezmény alapján jutott ki a Szovjetunióba. Hajdú János (1886—1972) a világháború alatt orosz fogságba esett, ahol bekapcsolódott a magyar hadifoglyok forradalmi mozgalmába és internacionalistaként harcolt a szovjet hatalomért. 1918 novemberében az OK(b)P magyar szekciójának vezetősége pártmunkára hazaküldte. Egyik vezetője volt a KMP debreceni szervezetét megalakítóknak. A városi direktórium tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált és a felszadulásig Csehszlovákiában élt, tagja lett a CSKP-nek. 1945-ben a földigénylő bizottság miniszteri biztosa volt, majd népbírói feladatot látott el. Lefkovits Vilmos (1886—1944) az I. világháború előtti debreceni baloldali szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő harcosa volt. 1919. márciusában Debrecen és a megye közoktatási népbiztosa volt. 1920-tól 1926 májusáig börtönben volt. Az 1944. márciusi német megszállás után illegalitásba vonult, de felismerték, elhurcolták és kivégezték. A kiállítási tabló másik oldalán látható a Munkástanács lapjának, a Népakaratnak egy példánya. Érdekesség a, két lovas vöröskatona kard, melyeknek markolatába ötágú csillagot és sarló-kalapácsot véstek. A Tanácsköztársaságot és a proletárdiktatúrát éltető jelvények mellett fémből készült szükségpénzek is helyet kaptak. A Tanácsok Országos Gyűlésének tiszteletére kiadott bélyegsorozat alatt a Tanácsköztársaság vezetőinek aláírása olvasható. Rothziegel Leó (1892—1919) osztrák kommunista a város védelmében részt vevő osztrák internacionalisták parancsnoka volt. Április 22-én Vámospércsnél halt hősi halált. 2. vitrin A Tanácsköztársaság leverését követő fehérterror sem a gazdasági problémákat nem tudta megoldani, sem a munkásállam emlékét nem tudta eltörölni. A szervezkedés a legális Szociáldemokrata Párt keretei között folyt. A város haladó gondolkodású emberei tartották a kapcsolatot az országos mozgalommal is. Erről tanúskodnak a Debrecenben olvasott baloldali folyóiratok is. A különböző jelvények mellett itt kapott helyet Laboncz András emléklapja, illetve a vitrin előtt kőműves szerszámai. Laboncz András (1874—1972) kőműves, 1900. február 16-tól, megalakulásától tagja volt a Debreceni Kőművessegédek Szakegyletének, illetve az építőmunkások szakszervezetének. A Tanácsköztársaság idején Debrecen közellátási megbízottja volt, beválasztották a Munkás-, Föld127