Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
,A MAGYAR MŰVÉSZET ELEVEN EREJE" 73 önmagának és saját művészete megtalálásának lehetősége hívta haza, de az eltelt öt évben is szünet nélkül megrendeléseknek tett eleget, mások elképzeléseit valósította meg, nagyszabású munkákat végzett el a határidők szorításában. Ha nyaranta hazamehetett vagy rongált idegeit nyugtatni fürdőkre utazhatott, a ceruzát akkor sem tette le; ha nem jegyzetfüzete számára rajzolt, hát megpróbálta tájképeit, tanulmányrajzait eladni. Saját magának készített rajzai, a népi ornamentika érvényesítésére irányuló szándéka, a millenáris kiállításra lefestett három Lechner- féle épület azt jelzik, hogy tudta, merre kellene indulnia, s hogy a tanult felfogás, a historizálás felől ellépőben volt a saját útján, amikor rövid élete véget ért. Felesége rövidesen a gödöllőiekkel együtt állít ki, terveit a németeleméri műhelyben szövik meg, az iskolában Undi Mariskával közösen vezeti a műhelyt, munkái a szecesszió finom termékei, amelyben beérnek Mirkovszky tapogatózó törekvései. Ez lehetett volna az ő közege is. 1897 végén telket vásárolt a Kelenhegyi úton, „Budapest Riviéráján", a Gerster család telkeinek közelében, hogy felépítse rá családi otthonát, de erre már nem jutott ideje.194 „A pihenést nem ismerő, folytonos munkásság végre is alapjában megrongálta az amúgy sem erős szervezetet -1898 évjúnius havában bekövetkezett a katasztrófa: mélységes sötétség borult sokat hányatott lelkére." Mirkovszky elméjének elborulása után másfél évet töltött még „eleven halottként" az angyalföldi ideg- és elmegyógyintézetben, mielőtt 1899. november 14-én, 44 éves korában meghalt. Gyászjelentése még ekkor is csak a művészi lehetőséget temeti: „a magyar képzőművészet egyik kiváló tehetségű, nagyratörő tagját veszíté el, kinek önemésztő, lázas tevékenysége okozta fényes elméje elborultát is1'. A gyászbeszédet Komor Marcell már fél évvel korábban megtartotta fölötte, amikor megnyitotta a kiállítást, amelyen Greguss Gizella kényszerűen áruba bocsátotta férje rajzait. Az építésztársadalom szolidáris volt: a rajzok nagy részét ők vásárolták meg.195 Komor beszéde olyan emberként jellemzi Mirkovszkyt, mint „aki teljes életét a művészet szolgálatában szenvedte végig". Legtalálóbban ezt a pályát mégis egy másik derékba tört élet végén írt szavak summázzák, melyek pontosan ráillenek: „Művész volt, temperamentum és lelki alkat szerint igazi, vérbeli művész, és mikor eljött volna számára a kifejlődés ideje, bomlott idegrendszerrel kellett elzárkóznia a világ elől. [...] Minden megvolt benne, ami embert nagyra hivatottá tehet: tehetség, tudás, becsvágy, kemény akarat; csak az idegrendszere nem 194 Az I. kerület, Gellérthegy 13192 számú telket (Kelenhegyi út 56.) 5500 írtért vásárolta meg Mirkovszky; özvegye 1913-ban adta el a később itt felépült házat. Gerster Lajos 13218 szám alatti telkén 1890 körül épült fel a Gerster Kálmán tervezte villa, amelyben az építész maga is lakott, a 13225 számú telekre épített ház pedig Gerster Béláé volt (Kelenhegyi út 32., illetve 23). PN, 1897. november 14.: Ingatlanok forgalma a fővárosban; BpH, 1913. július 20.: Ingatlanok forgalma; Ház- és telekjegyzék, 1913; PAPP, 2007,61,66. 195 Az özvegy feljegyzései szerint vásárolt képet Gerster Kálmán, Cziegler Győző (a Kereskedelmi Akadémia vázlatát), Bálint Zoltán (a Zenede mennyezetének kartonját), Jámbor Lajos, ifj. Bobula János, Fischer Ferenc, Müller Béla, Wirkler mérnök, a Magyar Mérnök- és Építészegylet, dr. Morelli Gusztáv orvos (Mirkovszky osztálytársának fia), később a Debreceni Kereskedő Társulat és a Múzeum is. Vö.: [Kiállítási jegyzék] volt elég teherbíró arra, hogy elviselje az életet. [...] Ami utána maradt, egy sereg beváltatlan ígéret és egy nagyon szomorú emlék azok szívében, akik közel állottak hozzá."'96 A FÉNYKÉPÉSZ: CHYLINSKI GYÖRGY (1861-1936) Az egyenes ívű, kijelölt úton futó, és a küzdelmes önfenntartás csapdájában vergődő művészsors után, a harmadik bemutatandó pálya hőse számára, noha az idő során mindkét lehetőséggel szembesült, nem jelentett életproblémát a szakmája. Mestersége a dzsentri kényszerű választása volt, kevés munkával is viszonylag rendszeres jövedelemre szert tenni, de személyisége és neveltetése nem engedte, hogy ezt komolyan vegye. Hogy mesterségét mégis sikerrel művelte, az talán éppen ennek a nonchalance-nak, a bohém kedélynek köszönhető, amitől művész lehetett-műalkotások nélkül. Chylinski mindkét ágon nemesi családból született 1861. január 18-án a Pozsony vármegyei Modor községben, ahová édesapja, a lengyel lovag Philoxen Chylinski, ulánus hadnagyként be volt szállásolva.197 Édesanyja báró O'Naghten Mária, akinek a 18. század közepén Írországból betelepült nagyapja 1816-ban kapott magyar bárói rangot. Apja, báró thomastowni O'Naghten József huszárkapitány, császári és királyi kamarás, akinek a Szabolcs vármegyei Pócspetrin voltak birtokai, Erdély egykori főkormányzója, gróf Kornis János egyik leányát, Máriát vette feleségül - a házasság révén pedig Szolnok-Doboka vármegyében is birtokokhoz jutott. A család valószínűleg Pócspetrin élt, még leányuk, az 1833-ban született Mária első két gyermekét is ott keresztelték 1849-ben és '53-ban. A már korábban záloggal terhelt pócspetri birtokot azonban 1854-ben elárverezték, s az ekkor már tíz éve özvegy gróf Kornis Mária Budára, a Krisztinavárosba költözött (ahol még 30 évet élt egyedül), leánya pedig követte katona urát Bécsbe, Pozsonyba, illetve Modorra.198 A házaspárnak a korán meghalt első fiú után két fia és két lánya született: Chylinskinek egy nővére, egy öccse és egy húga volt.199 Miután édesapját nyugdíjazták, a család 196 S. A., Greguss György, Művészet, 1913/10,393-398. Mirkovszky sírját ráadásul 1942- ben exhumálták, nem tudható, hogy véglegesen-e, vagy esetleg máshová szállították. Lásd Farkasréti temető, Halotti főkönyv, 828. sz. 197 Anyakönyv: https://familysearch.0rg/ark:/61903/1:1:V14X-2TH (2016. február 23.) 198 A családról: http://freepages.genealogy.rootsweb.ancestry.com/~naughton/ Naughton.html, O'Naghten „Flying Geese" (2016. januára.); VERESS Endre (szerk.), A göncz-ruszkai gróf Kornis-család anyakönyve (1446-1917) Budapest, 1917,54, 135. A leszármazást lásd http://genealogy.euweb.cz/hung/kornis2.html (2017. május 7) A Chylinski gyerekek anyakönyvi bejegyzését lásd https://familysearch.org/ ark:/6i903/n:XCP2-6QG, https://familysearch.0rg/ark:/61903/1:1:X613-X4S. Erdélyben Fügén, Somkeréken, Magosmarton, Dobokán volt többek között Kornis és O'Naghten birtok. A pócspetri O'Naghten birtok „egy udvarhelyből, úri-, tiszti s cselédlakokkal s szeszgyárépületekkel, továbbá 14611/16 hold szántó- és kaszá- lóföldekből" állt, összesen 10.830 pft értékben. Vö, KÁDÁR József, Szolnok-Doboka vármegye monographiája, Dés, 1905; BOROVSZKY Samu (szerk.) Szabolcs vármegye monográfiája, Budapest, 1900; BpH, 1854, május 16. 199 Testvérei: Leontine (1853-?, Rakovszky Istvánná, 1877), Sándor, honvédőrnagy (1863-1912), és Mary, vagyis Csongori-Chylinski Mariska színésznő (1869-1903, Nagy Gézáné, 1889). Vö. Gyászjelentések, in http://www.rakovszky.net, Philoxenus
