Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Krankovics Ilona: Mozaikok a textilkereskedelem történetéből - A Kis Orbán család kereskedésének története

51 KRANKOVICS ILONA MOZAIKOK A TEXTILKERESKEDELEM TÖRTÉNETÉBŐL A Kis Orbán család kereskedésének története A XVIII—XIX. század fordulóján a kereskedés kockázatos s egyben a legjobban jövedelmező mesterségek közé tartozott. Ezért nem csoda, hogy a gyors vagyonosodás reményében sokan próbálkoztak különböző portékák forgatásával, adás-vételével. Debrecen főutcája vásározók és vevők, bámészkodók színes forgatagától volt hangos. A sütőasszonyok, a pecsenyesütők a vásárok elmaradhatatlan szereplői voltak már ekkor is. Az illatokkal teli, vidáman pezsgő napok színessé, könnyebben élhetővé tették a hétköznapokat. A város központjában állandósult sokadalom a város bölcs elöljáróit arra késztette, hogy valamilyen áttekinthető rendet alakítsanak ki, különös tekintettel arra, hogy senki ne károsuljon, és az árusok közül senki ne érezze magát megkülönböztetve. A debreceni nagy országos vásárok híre is indokolttá tette az egyre növekvő forgalom szabályozását. A város tanácsa 1761-ben megbízta Szilágyi Mihály, Veresmarti János és Dömsödi Gergely szenátorokat, hogy készítsenek tervet a sátrak elhelyezésére, azaz a „szabad vásárokon" miképpen, milyen rendben kapjanak helyet az ideérkező árusok és városbeli kereskedők a Piac utca két oldalán. A szeptember 8-án tartott tanácsülésen a három szenátor pontokba szedve előadta javaslatát. A tervezetnek - a sátrak méretének korlátozásán túl - igen fontos része volt a szekérutak és átjárók kijelölése is. Ez volt az első, minden részletre kiterjedő vásárrendezési terv, amely ránk maradt. A város a rendezés alapelveként a közösséget évszázadokon keresztül megőrző, az igazságosság mindenkire nézve egyenlő voltát tartotta szem előtt.

1 A tervezet elfogadása után, Debrecen tanácsa megbízta az „Építő Inspector" Urat, hogy a vásár előtt - Veresmarti János Úr jelenlétében - mérjék ki és cövekeljék ki a sátrak helyét. A következő, 1792-ből származó, forrás szerint a város elöljáróinak újra rendet kellett tenniük a vásározók között. A város tanácsa ragaszkodott ahhoz, hogy minden árus a számára kijelölt helyen áruljon, senki ne terjeszkedjen a másik kárára. Ennek megfelelően egy helyszínrajz is készült, mely az intézkedés irataihoz csatolva ma is megtalálható.

2 1 HBmL IV. A.ion./k. 30.1761. Pontosan meghatározzák, hogy a kereskedők milyen sátrakat állíthatnak föl.: „... sátornak széli légyen hat ől, hogyha pedig szárnyával együtt leg feljebb 7 öl, de ez csak a legnagyobb kereskedőknek, a középszerűt pedig 4, az alább valók 2 öl, így a házak mellett való sátrak is megmaradhatnak. A sátrakat pedig nem hátul mérettessék, hanem elől, a mint a szárnyikat ki terpesztik, és a szerént fizessen többet, mert valósággal annyi földet foglal el a sátor." Majd külön pontba foglalva, igen határozottan leszögezik: „egy sátornál többet senki ne csinályon, sem itt való sem külső kereskedő." 2 HBmLIV.A.ioii./k.55./i792. A vásárok történetével igen sok történeti és néprajzi munka foglalkozott már, és sok lát napvilágot napjainkban is.

3 Ezért a dolgozat a vásárok rendjét, a vásározás módját csupán a Kis Orbán kereskedéssel kapcsolatosan érinti. Az év során az egymást követő, Antal-, György-, Lőrinc- és Dénes-napi nagyvásárok mind a városbéli, mind az országos árufogalomban meghatározó szerepet töltöttek be. Az ország határán túl élő kereskedők közül is sokan megfordultak itt, magukkal hozva portékáikat, melyekre a városbéli és a környékén élő egyszerűbb népek és előkelőségek biztos vevőnek bizonyultak. Debrecenben 1717 után évente négy országos vásárt tartottak. Az év kezdetén januárban, Antal napján, tavasszal, április végén, György napján, nyáron Lőrinc napján, majd a vásárok sorát a Dénes napi zárta. Egyes források az Antal vásárt, alkalmanként Téli, Felvételi vásárnak nevezik, kifejezve ezzel, hogy a kereskedők az év elején, már januárban megalapozták árukészletüket és kereskedelmi kapcsolataikat. Ugyancsak a források tanúsága szerint a debreceni kereskedők rendszeresen átkocsiztak áruikkal a közeli Váradra. Évente legalább három alkalommal felkeresték a pesti nagyvásárokat is, s a váradi Úrnapi vásáron az ország minden részéről öszszegyűlt kereskedők igen nagy haszonnal forgatták magukat. A debreceniek - ha tehették - nem mulasztottak el egyetlen vásári alkalmat sem.

4 3 Nincs itt tér mindazon tanulmány, cikk, mongráfia felsorolására, amely Debrecen kereskedelmével és vásáraival foglalkozik, csak néhány jelentősebb munkára hivatkozva jelezni a szakirodalom gazdagságát: Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest 1984.404. ; Szalkay Gábor és Németh János szerk.: Ipari címtár^. Pest, é. n. ;Szimics Mária: A debreceni országos vásárok története. Budapest 1938. (SzimicsM. 1938).; Gyimesi Sándor: Kereskedelem, közlekedés, hitelszervezet és társadalmi problémái. In: Debrecen története 1693-1849. Szerk. Rácz István. Debrecen, 1981.. 353-384.; Dankólmre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. század fordulóján. HBMLÉI. Debrecen, 1974.135-158. ; Csatkai Endre: Adalékok a debreceni vásárokhoz a XVIII-XIX. század fordulóján. DMÉ1958-1959. Debrecen,1960. 73-75- ; Boldisár Kálmán: Debreceni vásárok. DKK1934.84-88 ,-,Nanybákai Ml Antal: A Debreceni Kereskedő Társulat. In.: Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város adattára. Debrecen 1937.316-317; Dankólmre: Régi vásáraink világa. Debrecen, 1992. 164 p. (Folklór és etnográfia, 71.).; BéberLászló: Egy ősi piac sorsa a szénától a benzinig. In: Debreceni érdekességek. Debrecen, 1977.158-163. ; Szőllősi Gyula szerk.: Vásártörténet - hídi vásár. Debrecen, 1976.484. ; Dankó Imre: A vásár-piac mint urbanizációs tényező Debrecen életében XIX. századi kéziratos térképek alapján. In: DMÉ 1982. Debrecen, 1984.605-611. ; Varga Gábor: Adatok Debrecen és Hegyalja gazdasági kapcsolatainak történetéből. Múzeumi Kurír, 50. sz. 1986. jan. 71-734 HBmL XI. 107.7. Pesten a József, Medárd és Lipót napi vásárokon a debreceni kereskedők rendszeresen megjelentek, kitűnő kapcsolatokat építve ki ezzel az ország különböző területén működő társaikkal.