A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Lakner Lajos: Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeológia születése

véletlenül épp a mozdulatlansághoz való ragaszkodásukat bírálta. Kéry Gyula és a társaság szemére hányta, hogy hiába gyűjtöttek össze annyi történetet és legendát, hiába kutatták át a padlásokat Petőfi relikviákért, mindez nem változtatott semmit a közkeletű és kiüresedett Petőfi-képen: „Kéry bizonyára igen buzgó és igen lelkes úriember, - mégis vétek volt rábízni a gyűjtést. Miért? Mert Kéry úr, ki egy életen át foglalkozik Petőfivel, róla mégiscsak a következőt tudja mondani: »Petofi Sándor, ki a magyar szabadságszeretet öröklétű dalaival tért a halhatatlanságba...« (...) Aki közönségeseket ír közönségeseket lát; aki a költészetet pohárköszöntó'i frázisokkal téveszti össze, az nem lehet Petőfi szavainak jó gyűjtője. Ezért nincs érdektelenebb ember, mint az a Petőfi, kinek ismertségét Kérynek köszönjük."

77 Mit sem változtat e kritika saját korában találó voltán - láthattuk Herczeg Ferenc is érzete e kép fenntartásának veszélyét -, hogy élete végén Hatvány sok tekintetben revideálta nézeteit, amikor minden hiba ellenére is elismerte a társaság által indított és finanszírozott gyűjtések fontosságát.

78 A Petőfi Társaság fent bemutatott stratégiáját tetten érhetjük a kiállítási tér felépítésében is. A kiállítás révén elbeszólt történet tárgycsoportok és terek egymásra következéseként bomlik ki. Egy kiállítási térbe lépve a látogató mindig tisztában van azzal, hogy valamiféle szándékot, valamiféle rendet kell keresnie, ami mentén majd kibomlik a kiállítás jelentése. Még akkor is így van ez, ha elvileg a látogató a rendezők szándékától eltérő jelentést is adhat egy kiállításnak.

79 Az elbeszélés a Petőfi Ház kupolás előcsarnokában kezdődött, melyet külön e célra építettek oda az eredeti

80 épület (Feszty-ház) sarkára. A csarnok közepén egy templomot megidéző oszlop állt, jelezte, hogy a látogatónak ugyanúgy átkeli változnia mintha egy szakrális térbe lépne. A múzeum e sugallattal még a kiskőrösi szülőházhoz hasonlóan az áhítat helyének ígérkezett. A budapesti helyszín kiválasztása azonban már arra utal, hogy tömeghatás elérésére törekedtek. A Petőfi Háza kiskőrösinél sokkal könnyebben volt elérhető, és a házhoz kötődött egy, az olvasók körében ekkor még hallatlanul népszerű író, Jókai Mór is. A felső szintet az ő tárgyaival rendezték be. Az előcsarnokból a nagyterembe lépett a látogató, aki az elétáruló látvány révén rögtön azt tapasztalhatta meg, hogy nincs egyedül. Éterem ugyanis elsősorban a kultusz nagyságát mutatta be. 115 kép - arcképek 77 HATVÁNY Lajos: Petőfi-könyvtár. Nyugat, 1908.1. évf. 16. sz. (augusztus 16.) 3. 78 HATVÁNY: így élt... 21. 79 Susanne LANGE-GREVE: Die kulturelle Bedeutung von Literaturausstellung. Konzepte, Analyse und Wirkungen literaturmusealerPräsentation. Hildesheim-Zürich-NewYork, Olms-Weidmann, 1995.206. 80 A Petőfi Házat Feszty Árpádék lakóházában rendezték be, melynek első emeleti szobájában tíz évig lakottTetőfi lelki ikertestvére", Jókai Mór. Az átalakítás terveitVágó József és testvére László készítették el. Mindketten a Lechner-féle nemzeti építészet hatás alatt álltak, s mindketten terveztek már múzeumot, kiállítóhelyet (Aradi Vértanúk Múzeuma, Nemzeti Szalon). A kézirat- és könyvtárterem bútorait Faragó Ödön neves iparművész tervezte, aki szintén a századforduló környéki magyaros stílus jegyében alkotott. és illusztrációk - és 32 szobor tanúskodott a Petőfi-kultusz méreteiről, felfoghatatlan határtalanságáről. A belépő rögtön egy közösség tagjának érezhette magát. Azon közösség tagjának, amely feltétel nélkül hódol Petőfi nagysága előtt. Ugyan virtuális közösségről volt szó, de számos tagja a kiállított műtárgyak révén mégiscsak azonosítható-elkópzelhető volt. Hogy miben is áll e nagyság, az sem maradt titokban. A terem közepén, a leghangsúlyosabb helyen ugyanis a Landerer és Heckenast nyomda 1848-as sajtógépe állt, melyen a szabad sajtó első "lélegzetét",

81 a Talpra magyar-t nyomták. Petőfi mérhetetlen nagysága eszerint tehát mindenekelőtt a magyar nemzet fennmaradásáért és öntudatra ébredéséért folytatott küzdelemben állt. A látogatónak e mérhetetlen istenítés és nagyság láttán nem lehetett más választása, mint alárendelnie magát a Petőfi-kultusznak, eleve elfogadni megszólítottságát, alávetettségét, elfogadni, hogy elsősorban kötelességei vannak Petőfivel és a költő által fémjelzett irodalommal szemben. 1907-ben, amikora Petőfi Társaság a főváros anyagi segítségét kérte a Feszty-ház megvételéhez, mindennél világosabban mondta ki ezt Herczeg Ferenc: „A múzeum berendezése és fenntartása a magyar nemzet joga és feladata lesz, miként a ház maga is a nemzet háza lesz"

u A kiállított kéziratok és levelek (59 sajátkezű levelet és kéziratot láthattak az érdeklődők) feladata a Petőfi-kultuszban Idealizált-elvont költő-kép emberivé formálása volt. Az alapítók azt remélhették, hogy a kéziratok révén a kultusz bensőségesebbé és személyesebbé tehető, mert a kézírás közvetlenül jelenvalóvá varázsolja a költőt, akit ekként kortársunkként ismerünk föl: „Ez az írás mai írás (...) Petőfi örökké ma írt. (...) semmi tanújele nincs annak, hogy a munkája még külső jelentkezésében is időhöz volna kötve".

83 Minden bizonnyal a romantikából öröklődött át az a felfogás, hogy a kézjegyekben az emberi karakter, a művészi zseni nyilatkozik meg.

84 A látogató tehát e teremben egyrészt azt érezhette meg, hogy egy nemzeti közösség tagja, s újra igazolva láthatta, hogy e közösség jórészt Petőfinek köszönheti fennmaradását, másrészt a költő jelenléte által megérintett emberként, vagyis személyesként ismerhette föl a nemzettel szembeni kötelességét. A következő két terem, a kiskőrösi szoba és az ereklyeterem csak e beavatódás után kaphatták meg azt az érdeklődést, tiszteletet és válthatták ki azt az áhítatot, ami a múzeumalapítókszándéka szerint kijárt nekik. Az első terem tapasztalata és az itt felkeltett befogadási mód együttesen emlékeztethették a látogatót bibliai párhuzamra, ti. hogy a Messiás is istállóban született.

85 Látni azt az ágyat, melyben a költő meglátta a napvilágot, mindennél emelkedettebb-mélyebb élményben részesítette a látogatót: „Nem mersz az ágyhoz hozzáérni, mert talán itt álmodta elő81 KÉRY: LM. 64. 82 A Petőfi Ház. Az Újság, 1907- január 8., 14. Kiemelés tőlem - LL. 83 SZILAGYI:Lm.73484 Vö. SINKŐ Katalin: A vázlat mint a nemzeti géniusz kézjegye. = Sub Minerváé Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Bp., ELTE Művészettörténeti tanszék, 1989.192-202. 85 SZILÁGYI:Lm.2.