A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra
aratást kaszával és sarlóval végezték. A betakarítotttermés nagysága csak 2-2,5-szeres magmennyiséget ért el. 101 A kevés árpatermést sertéssel és baromfival hasznosították. A jobbágy (paraszt) gazdaságoknál előfordult a köles termesztése is. 102 Az állattartás kizárólag a rétre ós a legelőre épült. Kaszálás után a rétet is legeltették. A rét- és legelőgazdálkodás színvonala rendkívül alacsony volt, az ápolás fogalmát szinte alig ismerték. A legelőkön szarvasmarhát és juhot tartottak. 103 Legelővel minden falu rendelkezett, de az urasági kezelésú'ektől a jobbágyokat eltiltották. Legtöbb helyen erdei legeltetés is folyt. A főapátság még a jobbágyoknak átengedett erdőket is felügyelte. A falusiak makkbér fejében az urasági erdőben sertóskondákat tarthattak. ki erdei gyümölcsfák megbecsülését jelzi, hogy még a falunak átengedett erdőben lévőktói is eltiltotta a főapátság jobbágyait. 104 A szőlőművelés az apátsági birtok legtöbb falujában folyt, de azért a telepítéseknél ügyeltek arra, hogy a szántóföldi növénytermesztés és a szarvasmarhatartás játsza a főszerepet. 105 (Győr) Szentmártonban ezen a művelési ágon volt a hangsúly. A szőlőtermés védelmében tiltották a gyümölcsfáknak a szőlőtőkék közé történő ültetését, ami alól csak az őszibarack jelentett kivételt. 106 Az újvilági növények is bekerültekazaddig termesztett növények közé, így pl. a kukorica. 107 Ugyanakkor a tájtermesztésbe illő hajdinát- a korábbi századok hagyatékát - is vetették még a jobbágyok. Gazdaságaikban nemcsak az újvilági növények meghonosodása kezdődött el, hanem az állattartásban is a fajtaváltás m , amire utal a tizedként, ós kilencedként leadott állatok fajtája. Noha kezdetben pl. a merinó fajta iránt bizalmatlanokvoltak. A főapátsági kezelésben m Wó birtokokon a földművelő gazdálkodás és az állattartás közel azonos súllyal szerepelt. (Győr) Szentmártonban, a szőlőművelés révén, a növényi ágazat járt az élen. A főapátsági birtok művelése jobbágymunkára hagyatkozott, amiből következik, hogya kapásnövények művelése nem volt számottevő. Viszont a szőlőművelés munkaereje a napszámosok köréből került ki. A takarmánytermesztés™ hiányzott, mert elegendő rét-legelő állt rendelkezésre. A határhasználatban a kétnyomásos gazdálkodás volt jellemző, de sok helyütt már a 18. század elején megjelent a háromnyomásos forma is. A talajerő visszapót101 Ua.81. 102 Ua.82. 103 Ua.83. 104 Ua. 84. 105 Ua.85. 106 Ua. 87. Ez a vélemény a 19. század közepéig tartotta magát, t. i. a gyümölcsfa miatt a terméshozam visszaesik. A trágyázás hiánya miatt ez bekövetkezett. A későbbiekben egyre szélesebb körben meghonosodott, főleg az alföldi borvidéken, a kétszintes művelés, mint a Duna- Tisza -közi kertes tanyák műveléskultúrájának jellegzetes eleme. 107 Ua.107. 108 Ua.iog. 109 Ua.145. 110 Ua.i46. lására esetleg csak a szőlőterületeken 111 kerülhetett sor. Az istállótrágyát rothasztott falevéllel pótolták. A talaj termőképességét alapvetően ugarolással tartották fenn. A vetésszerkezet" 2 a következő növényeket vette számításba: kétszeres, búza, rozs, elvétve tönköly, köles, kukorica, borsó, len, kender, hajdina, bükköny. A saját kezelésű birtokon a szemnyerés kézi cséppel történt 113 , így jóval tisztább magot nyertek, mint nyomtatással. A szalmát m a téli hónapokban etették föl, de egy részével almoztak. Az allódiális birtokon" 5 a 18. században a gabona (kétszeres és búza ) menynyisége kevesebb volt, mint amennyi a dózsmából befolyt. Zabból viszont a főapátság termesztett többet. A termésátlag" 6 a trágya hiánya miatt feltehetően alacsony volt, amelyet alapvetően befolyásolt a közepes minőségű termőföld. Összehasonlítva a sárospataki uradalom jó minőségű földjein termett 3-5-szörös maqhozmmal, a főapátsági birtokon 2-3-szorosnál nem lehetett több a termésátlag. kzerdőgazdálkodásnak" 7 az állattartás és a faigény szempontjából volt szerepe. Sokszor oktalanul és ötletszerűen irtották az erdőt. Noha a főapátsági birtok nagy része erdő volt, az ésszerűtlen művelés miatt kiterjedésével nem állt összhangban a belőle származó jövedelem. 118 A fő bevétel az ölfavágásbóP eredt, aminek jó része tűzifaként hasznosult. Fafeldolgozással nem foglalkoztak. 120 A későbbiekben említésre kerülő Kovács Márk személyében olyan szakemberről esik majd szó, aki az erdőgazdálkodás, benne az erdőmüvelés bevezetésére törekedett. Felhívta a figyelmet a legeltetés 121 káros voltára, ami akkoriban szé lté be n - h osszában dívott. Makkoltatták a sertéseket, még a fagyöngyöt is megetették. Az erdőket bérleménybe 122 kiadták a jobbágyoknak, akik egyúttal a tisztásokat is lekaszálták. A főapátsági uradalomban, illetve a magyar Szent Benedek- rend birtokain csak a 19. században honosodott meg a rendszeres takarmánytermesztés. 123 Nyáron legeltették az állatokat, de éjjelre ilyenkor is fedél alá került az állat. Télen még a külterjesen tartott marhát is istállóba terelték. A takarmányozás alapját a széna és a szalma jelentette. 124 A minőségre utal, hogy a kaszálás után a renden nem forgatták meg a levágott füvet. A füves területeket nem gondozták, így a vegetációban a gyomnövények in Ua.147112 Ua.148. 113 Ua. 152. A vetőmagnak szánt gabonát utoljára csépelték. Tihanyban már bizonyos szelekciót is végeztek, mivel a gabonát vetésként gyomlálták, teljes éretten vágták le, s egy évig kalászban hagyták, s csakezután csépelték ki. Ügyeltek arra, hogy csak a tömött szemek maradjanak meg vetőmagnak. 114 Ua.153. 115 Ua. 155116 Ua.158. 117 Ua.169. 118 Ua.170. 119 Ua.172. 120 Ua. 173121 Ua.174. 122 Ua.175. 123 Ua.177. 124 Ua.178.
