A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

csaba (1896), Szabadka, Komárom (1898), Karcag (a debreceni helyett - 1899), Breznóbánya (1901), Szilágysomlyó (1902), Csíkszereda (1904), Nagykálló (1911), Kisszeben (1912), Árvaváralja (szlovák nyelvű) és Torda. Az erdélyi szászok saját elhatározásból indították meg a német nyelvű alsó fokú szakoktatást: Beszterce (1870), Földvár (1871), Medgyes (1871 - gazdasági tanintézet). 1888-ban a német nyelvű intézmények száma bővült a nagyszebeni gazdasági cselédképző iskolával. Az első világháborút megelőzően húsz állami, egy magán alapítású és három egyesületi (szász) földművesiskola működött. Noha az utóbbiakban az oktatás német nyelven folyt, a magyar nyelv tanítása kötelező volt. A 78.516/1898. sz. FM rendelet (Ua. 56.) életre hívta a földművesiskolák keretén belül a téli gazdasági iskolákat, ahol tanfolyamokon ismerkedhettek a gazdák a mezőgazdasági termelés időszerű kérdéseivel. Amint korábban már említettük, a mezőgazdasági szakoktatás igyekezett lépést tartani a hazai agrárium szerkezetének változásával, a termelés színvonalának javulásával. Az állattenyésztésben, ezen belül is a szarvasmarha-ágazatban bekövetkező fajtaváltás nagyban hozzájárult a tejgazdaság fejlődéséhez. Vele párhuzamosan megnőtt az igény a tejgazdasági szakismeret iránt. (Ua. 57.) 1886-ig a hallgatók kizárólag a gazdasági tanintézetekben és a földművesiskolákban szerezhettek jártasságot a tejgazdálkodás köréből. Az iránta megnyilvánuló érdeklődés kielégítésére a tanfolyamok szervezése kevésnek bizonyult, amivel az FM is tisztában volt. A probléma megoldására biztosítékot a szakképzés megszervezése jelentett. Az első tejgazdasági szakiskola (Ua. 58.) Láncpusztán (Sárvár) létesült 1890-ben, amely 1929-ben átkerült Csermajorba. A XIX. század utolsó évtizedében az ország számos pontján nyílt meg tejmunkásképző szakiskola (Ua. 59.): Munkács, Gödöllő, Nagyszécsény, Kisbér, Csákóvár, Szabadka. Az 1868. évi XXXVIII. te. (népoktatási törvény) (Ua. 60.) lehetőséget teremtett arra, hogy a közoktatás keretében a tantervbe bekerüljön a mezőgazdasági ismeretek oktatása is. Az ún. ismétlőiskola látogatását a 12-15 éves gyermekek számára kötelezővé tették három éven keresztül. A 60.764/1896. VKM sz. rendelet pedig életre hívta a gazdasági ismétlőiskolákat, amely már egyértelműen előírta a tanköteles korú fiatalok számára az alapfokú szakismeretek oktatását. Az 1902. évi 66.569. sz. VKM rendelet (Ua. 61.) gyorsította a gazdasági ismétlőiskolák, különösen a szaktanítós ismétlőiskolák létesítésének az ütemét. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy 1910-ben Komáromban gazdasági tanító, s Kecskeméten pedig gazdasági tanítónői intézet nyílt meg az FM égisze alatt. (Ua. 64.) Mindkét intézet szoros kapcsolatot tartott a helybeli földművesiskolával. (Ua. 65.) Ezenfelül egyéb, magán és állami fenntartású szakképző intézet, tanfolyam működött még ebben az időben az országban, közülük jó néhány háziasszonyok számára adott hasznosítható gyakorlati ismeretet. (Ua. 65-66.) A hazai agrárium szempontjából fontos mozzanat volt az önálló Földművelésügyi Minisztérium létrehozása, az 1889. XVIII. te. értelmében (PATAKY E. szerk. 1970. 78-81.), melynek teljes szervezeti kiépülése az első világháborút megelőző években fejeződött be. Erre az időszakra esik Darányi Ignác (1849-1927) két ciklusra terjedő minisztersége a Földművelésügyi Minisztérium élén (1895-1903, 1906-1910), mely évek alatt számos fontos törvény született meg. „Politikusi pályája kezdetétől sokat tett a mezőgazdaság színvonalának emeléséért. Megoldást keresett a társadalomban felhalmozódó szociális gondos enyhítésére és nagy figyelmet szentelt a kiszolgáltatott helyzetben lévő, önmaguk megsegítésére képtelen mezőgazdasági alkalmazottak, a kisemberek problémáinak kezelésére." (FEHÉR GY. szerk. 1999. 24.) De ugyanígy szívügyének tekintette a mezőgazdasági szakoktatás és kísérletügy fejlesztését is, ami egyúttal hatékonyságának javulását is jelentette. Felismerte, hogy „...az ésszerűbb gazdálkodás útján haladó nagybirtok gazdatiszti szükséglete előtérbe állította a gazdasági tanintézetek eddigi képzési rendszerének megvál350