A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

kölcsös Simonyi József ezt nemcsak megtagadta, hanem egyenesen megrovó választ írt. Alig érkezett meg a válasz, amikor bekövetkezett a 4. (Hessen-Homburg) huszárezred hadbírája elleni vizsgálatnak a vezénylőezredesre való kiterjesztése. Egy négyemeletes bécsi palotájának eladása révén, annak árából igyekezett az önfeláldozó feleség, hogy ellensúlyozza ezt a személyes indíttatású meghurcolást. Ám a kölcsönkérő törzshadbíró, aki tudatában lehetett, hogy Simonyi ezredes átlátott rajta, és ez neki okozhat még kellemetlenséget, megtalálta azt a Nassau uralkodóházbeli Frigyes herceget, aki a császár fegyveres szolgálatában állt, az adott időben az 51. (Mecséry) magyar gyalogezred vezénylő ezredese volt, és közismerten ellenszenvvel viseltetett a mészároslegényből lett báró és vele azonos katonai rangot viselő iránt. A kis német fejedelemségből érkezett herceg bécsi udvarbeli befolyása nagyobb volt, mint lehetett Simonyi óbester feleségéé, és többet nyomott a latban, mint az egyes bíróságok katonatagjai részéről folyamatosan tanúsított bajtársi szolidaritás. így végülis nem lehetett elkerülni, hogy az uralkodó, még hadügyminiszterével is szembefordulva, a kegyelemgyakorlás helyett a megalázó ítéletet jóváhagyta."

8 Simonyi József első életrajzírója, a személyes élménybeszámolókat felhasználó Nagy Pál hátrahagyott és soha nem publikált feljegyzéseiből egészen más feltételezés bontakozik ki: E szerint állítólag a számos gáláns kalandba keveredett daliás hősbe egy főhercegnő habarodott volna bele, akitől csakis ilyen brutálisan lehetett elszakítani.

119 Ezen állítás névtelen megörökítőjének talán egy korábbi időben még alapja is lehetett volna, főleg a bécsi állomásoztatás idején. A hazájában a debreceni polgárok között példás családi életet élő és családja, huszáregysége mellett a városról is állandóan gondoskodó ezredessel kapcsolatosan ezt már kevéssé tudjuk feltételezni. Lényegesen valószínűbbnek tűnik a feleség feltételezése, és ezt lázas tevékenysége is alátámasztja, ahogyan igyekezett férjét megmenteni a pusztulástól. Ma már azt is tudjuk, hiábavalóan. Aradról, megszégyenítésének színhelyéről, vitézvári Simonyi József báró, az egykori legvitézebb huszár csak holtában távozhatott. De előbb az erődön belüli lakószobájában huszárezredesi díszöltözékében ravatalozták fel, mellkasán az élete során kiérdemelt hatvanhét rendjellel, érdemrenddel és érdeméremmel.

120 Holttestét azután birtokának székhelyére, Vadásziba szállították, és 1832. augusztus 25-én az ottani kápolna családi sírboltjában helyezték el.

121 Ott nyugodott 1913ig, amikor az egyetlen, felnőtt kort megért fiának, akivel családja fiágon ki is halt, halálát követően az ő örököse, birtokeladás következtében, egyúttal a lipcsei csata százéves évfordulójára időzítetten, a Kerepesi úti sírkertben, a 18. táblában az árkádos sírboltok és mauzóleumok közt építtetett 1. számot nyert és „a legvitézebb huszár" mellszobrával díszített kriptában újratemettette.

122 Mivel az esemény a lipcsei csata százéves évfordulójára volt időzítve, újra feléledt az érdeklődés a hős iránt, akiről szólva, Jókai Mór szavaival „már életében benne látták a magyar vitézség megtestesülését" és akinek „tragikus pályalezárásában a magyarság Habsburg-birodalombeli sorsát látták már kortársai is".

123 Nem is lehetett másként olyan katonaegyéniséggel kapcsolatosan, aki 1817-ben Bécsből ily szavakkal fordult harcosaihoz: 118 KA, HKR, 1825-W-4/162, 1831-W-310, OLÁH, idézi HK, 460. skk. 1,9 HK,464. 120 KA, MTO, S-220/5 OLÁH, HK, 458. Mindenesetre a legmagasabb rangú két kitüntetés: a Lipót-rend parancsnoki és a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje, valamint az arany vitézségi érem már nem volt ezek között, ezeket előírásosan 1831. július 8-án keltezve, visszaküldték az udvarba az ítélethozók. KA, MTO, S-220/3. 121 HL, Personalia, 186. dob. Számozatlan. 122 KA, MTO, OLÁH, vö.: Pesti Hírlap, 1913. ápr. 6. és 25., Vasárnapi Újság, 1913/18. 123 JÓKAI, 5. 202