A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Nagybákay Antal Zelmos: A debreceni Rickl család 1848-as hagyományai

2. sz. melléklet Kiss Sándor honvédezredes bizonyítványa Petőfi Sándor és Rickl József közötti kardcseréről. Bizonyítvány Rickl Géza úr felszólítására ezennel bizonyítom, hogy a birtokában levő kard pengéje valósággal Petőfi Sándor kardja volt, melyet az 1848-iki márciusi napokban hordott. Ilyen kardja volt még azon időben Jókai Mórnak és Vasvári Pálnak. Ezen kardok mind Kimer fegyvergyárostól vásároltattak, ha még valaki a Kimer üzletben ez időből él, emlékezhetik reá. A kard jelenlegi hüvelye nem eredeti, mert a kard hosszabb ideig elásva lévén, végképen tönkrement. Petőfi Sándor az 1848-ik év téli hónapjaiban Debrecenben időzvén, már mint honvédkapitány, ezen díszkardot nem használhatta mint szolgálati kardot, s egy nálam töltött barátságos vacsoránál meglátta Rickl József nemzetőri lovasfőhadnagy csinos szolgálati kardját. Felszólította, nem volnae hajlandó ezen kardját az ö díszkardjáért elcserélni, mire Rickl József úr készséggel ráállott s így megtörtént a csere. így jutott a kard Rickl József úr birtokába, Ezen ténynél többen voltak jelen úm. Jelics József würtenbergi huszárszázados, Gulácsy Imre vadászőrnagy, Brunner Eduárd, kik már életben nincsenek. Rickl József úr halála után egyetlen fia Géza örököse tulajdonába jutott, amelyet jelenleg is bír, Kelt Debreczenben, decz. 30-án 1895. Előttünk: Rickl Antal sk. Kiss Sándor sk. Komlóssy Arthur sk. Petőfi díszkardja 3. sz. melléklet Rickl József lovas nemzetőr főhadnagy levele sógorához, Dragota Ignáchoz Nagyváradról 1848. nov. 25-ről. Kedves Sógor Úr! Ma délután két órakor megérkeztünk szerencsésen Váradra, nintsen semmi bajunk. Már itten temérdek nép van összegyülekezve, majd 8000, kik vasárnap és hétfőn fognak Kolozsvár felé indulni. A debreceni gyalogság is vasárnap indul, mi pedig ha kardjainkat elhozzák, indulunk utánuk. Mi lovasok alkalmasint Csúcsától Somlyó felé vonulunk, hogy annál közelebb lehessünk tűzhelyeinkhez és nyílt csatába nem is küldenek, mert azt mondja a nép, hogy kár volna ilyen vitézekért ha csak egy is elesne közülük. Többet írni nem tudok, mert nintsen mit. Miczust gyermekeimmel együtt úgy hasonlóan Sógor uramat és gyermekeit, hasonló279