A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Krankovics Ilona: Egy debreceni kereskedőcsalád, a Kis Orbánok házának története

Krankovics Ilona Egy debreceni kereskedőcsalád, a Kis Orbánok házának története Debrecen nem bővelkedik műemlékekben, műemlékjellegű épületekben. Utcáin igen kevés olyan ház áll ma, melynek alapjai a XVIII. századig nyúlnak vissza. A múltszázad végi és e század eleji nagy építkezési kedv, a meglévő kevés ilyen épületet is lebontásra ítélte. Debrecen e korabeli arcát bemutató, — 1771. előtt készült — térképen már jól kirajzolódik a város magja.

1 Központi helyzetüknél fogva a Piac és a Cegléd utcák környékén voltak a város legértékesebb telkei. Itt igyeketek házat vásárolni a városba települt polgárokká való nemesek. A tehetősebb kereskedők is ezeken a telkeken építették már korábban a házaikat. Igaz, a városrendezést a polgárok ekkor még nem ismerik, de a Debrecent sok alkalommal végigpusztító tűzvészek, sürgették azoknak az építési szabályoknak megszületését, amelyek egyúttal a városias arculat kialakulását is eredményezték/ az 1800-as évektől tiltották a csak fából való építkezést a tanács lépéseket tett tégla és cserépégetők felállítására. Nem csak a tűz útjának megakadályozása, hanem a városkép kialakulása szempontjából is fontos volt a sikátorok, szabálytalan zegzugos utcák felszámolása, korabeli szóhasználattal, azok kiegyenesítése. Ugyancsak a városias külső kialakulását eredményezte az a rendelet, amely előírta a belvárosi épületeknek tűzfalaikkal való összeépítését. Megmaradt ebből a korból a Piac utca rendezési terve, melyet Kováts György a város hites földmérője készített, valószínű a tanács megrendelésére.

3 Sajnos igen kevés épület tervrajza, vagy alaprajza maradt meg ebből az időből, mivel a szenátus elé kivételes alkalmakkal — legtöbbször vitás esetben — kerültek ilyen rajzok. A XVIII. század végén megjelentek az első építőmesterek, Litsman József Morvaországból, a Rachbauer testvérek Bajorországból vándoroltak be a városba. Ők építették Debrecen gazdag polgárainak házait. Általában elmondható, a század végén Debrecen gazdasági életében lassú pezsdülés kezdődött. A debreceni polgárok nagy kedvvel építkeztek, a Piac és Cegléd utcán, a város "díszeiként" kiemelkedtek az emeletes épületek. Épületek, amelyek már eredetileg azzal a céllal készültek, — hogy bérbeadásukkal tulajdonosuk —, ha nem is túl nagy, de folyamatos haszonhoz jusson. Házaik gyakran a városba költözött nemesek számára szolgáltak ideiglenes otthonul, elősegítve ezzel a városba való betelepülésüket. Az épületek egy másik csoportját képezték az ún.: kereskedőházak. A debreceni polgár a XVIII. században már úgy építette házát, hogy abban a boltok és raktárok is helyet kapjanak. Igen gyakran megtörtént, hogy más kereskedőknek, esetleg céheknek, árusítóhelyként adták ki haszonbérbe a házaikba lévő boltokat, raktárokat. A ház és a föld — a debreceni polgár életében betöltött — meghatározó szerepéről már igen sokan és kimerítően írtak.

4 A kereskedelemből származó esetlegesen nagyobb, de mégis sokkal bizonytalanabbnak látszó haszonnál biztosabbnak látszott a ház és föld vásárlása. Ez az oka annak, hogy az 1850-es évekre egyre több kereskedő hagy föl eredeti mesterségével, 1 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (Továbbiakban = HBML.) DVT.34. 2 Balogh István: Debrecen (Bp. 1958) 30. 3 HBML. Rajz 1. 4 Gyimesi Sándor: Kereskedelem, közlekedés, hitelszervezet és társadalmi problémái. Debrecen, története 1693—1849. 2. k. (szerk. Rácz István) (Db. 1981) 165