A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Magyari Márta: A nagypénteki szentsír és a hozzá kapcsolódó népi liturgia

díszítést sehol sem mellőzik. Széles körben elterjedt a szentsíroknak cserepes virággal, hortenziával való díszítése. Vágott virágból (szekfű, cala) csak fehér színűt szoktak erre a célra választani. A nyíracsádi görgő katolikus hívek is fehér hortenziával rakják körül a barlangszerű formára kialakított, villanyégőkkel keretezett szentsírt.

24 A sír díszítésével kapcsolatos napjainkban is élő szokás a nyírségi görög katolikus falvakban, hogy a nagyböjti időszakban házról-házra járva gyűjtenek adományokat a sír virágaira. Nyíradonyban a káplán járja végig a házakat hittanos gyerekek kíséretében, Nyírderzsen nagyobb iskolás lányok jártak párosával a virágra gyűjteni. Nyíracsádon a rózsafüzértársulati tagok jártak korábban házról-házra a szentsír díszítésére gyűjteni, újabban azonban perselybe helyezik el a hívek adományaikat.

25 Előfordul, hogy a szülőfalujukból elszármazottak nagyobb összegű pénzt vagy nagyobb értékű virágot is ajándékoznak kifejezetten a szentsír díszítésére.

26 A húsvéti keresztimádáshoz, illetőleg a szentsíron közimádásra kitett oltáriszentség tiszteletéhez fűződő népies szokás az, hogy adományokat helyeznek el a szentsíron, vagy mellette. Egy az 1850-es években íródott egyházi szokásokat feltérképező mű is megemlékezik róla, hogy nagypénteken a templomokban szokás az úrkoporsójába (szentsír) egy tányért tenni, melyre a hívek adományaikat elhelyezhetik.

27 Valószínűleg régi egyházjogi szokásra utal Bálint Sándor szerint az a hagyomány, hogy néhol a szentsírba adományként tojást, illetve a pénz mellé festett hímes tojást helyeznek. Túrán nagypénteken a szentsír elé egy nagy fehér kendőt terítenek le, s a hívek erre pénzt dobnak.

29 A nyíracsádi görög katolikus templom sírjában elhelyezett kerek fém tálcára is pénzt dobnak azok a hívek, akik keresztcsókolásra odajárnak. Napjainkban a görög katolikus templomokban általános gyakorlat, hogy a szentsíron, illetőleg a kiterített plastyenyica mellett elhelyezett fém tányérkára pénzt tesznek. A nagypénteki szentsír tiszteletéhez fűződő népi ájtatossági formák több forrásból táplálkoznak. Kialakulásukra, fennmaradásukra valószínűleg az az egyházi szokás, előírás hatott a legdöntőbben, amely elrendeli az oltáriszentség kitételét a szentsíron. Ezek közül az ájtatossági formák közül kevésbé elmélyült, de széles körben gyakorolt a szentsír meglátogatása. Ennél elmélyültebb, de kevésbé általános a sír melletti templomi virrasztás, melyhez a díszőrség állás szokása is sok esetben hozzákapcsolódik. A szentsír meglátogatása valószínűleg szokásban lehetett már a XVIII. században is, mert az egri jezsuiták história domusában feljegyezték, hogy 1706-ban a feltámadási körmenet előtt Rákóczi Ferenc is meglátogatta a szentsírt.

30 Mihályfy Ákos összefoglaló teológiai munkájában, melyben a görög és a római katolikus liturgia párhuzamos bemutatására váltakozik megállapítja, hogy Németországban és Magyarországon a hívek egyik legkedveltebb ájtatossága Krisztus sírjának meglátogatása nagypénteken és nagyszombaton. * A sír meglátogatása, mint kevésbé elmélyült ájtatossági forma Bálint Sándor szerint Szegeden inkább a polgárság körében élő szokás volt. Nagypénteken délután csládostól elzarándokoltak a város templomaiban lévő szentsírhoz.

32 Ez a szokás azonban számos falusi, paraszti 24 Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében. In: Néprajzi tanulmányok. A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 51. (Debrecen, 1992) 141—159. 25 "Ezelőtt úgy vót, hogy jártunk házsorjára kírni a templony részire, amikor a szentsírt felállítjuk. De most mán az idén meg tavaly nem ment senki. Kitettík a kis tálcát egy kis asztalra a templonyba és mindenki odavitte amit gondolt erre a virágra. Ezelőtt házrúl-házra mentünk, tojást adtak, pénzt adtak. Mék mit adott, oszt akkor ezek a bokoranyák jártak, oszt a tojást elvittík eladni, úgy mentek el virágot vásárolni Debrecenbe, a hátukon hozták haza, a színtsírho. Vasárnap délután jártak, mindenki a maga utcájába. Mán az utcárúl bekiáltott, hogy itthon vattok! Na, virágra szedünk." (Szopkó Jánosné görög katolikus asszony elbeszélése sz. 1921.) 26 Saját gyűjtés Létavértes és Nyíradony 1992. 27 Lonovics i. m. 170. 28 Bálim i. m. 1976.261. 29 Schräm Ferenc: Turai népszokások (Szentendre, 1972.) 69. 30 Idézi Lengyel i. m. 635—36. 31 Mihályfy i. m. 148. 32 Bálint i. m. 1978—79. 2. 263. 334