A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Szathmáry László: A Vaskapu és a Kárpát-medence: a kora holocén kori kultúrák népességeinek kapcsolatairól

Szathmáry László A VASKAPU ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE: A KORA HOLOCÉN KORI KULTÚRÁK NÉPESSÉGEINEK KAPCSOLATAIRÓL A tanulmány a Kárpát-medence és a Balkán mezolitikus és korai neolitikus csontvázleletei alapján megkísérli rekonstruálni azokat a népességtörténeti kapcsolatokat, amelyek a preboreális, boreális és a korai atlantikum ideje alatt a nevezett régiókra jellemzők lehettek. A vizsgálat 140 koponyalelet (7000^4000 B.C.) 20 kvalitatív és 10 kvantitatív anatómiai jellegének elemzésén alapszik (1. táblázat). A nem metrikus jellegek terén az átlagos divergencia (MMD) alapján végez összehasonlítást (2. táblázat), míg a metrikus jellegeket először főkomponens-analízissel elemzi (3. táblázat), majd a kiemelt faktorok egyedi értékei alapján csoportképzést végez (1. és 2. ábra), amelyet az egyedkapcsolatok variabilitásának minimális szintjén belül értékel (4. táblázat). Eredményei szerint a vizsgált sorozatokon belüli kohézió a vaskapui mezolitikum és a Starcevo kultúra esetében a legmagasabb, míg a vaskapui Lepenski Vir kultúránál nagyfokú heterogenitás érzékelhető. Az MMD és az IRC értékek alapján feltételezhető, hogy a Vaskapu területén egy déli hatások alatt fejlődő mezolit kori népesség neolit eleji továbbélésével komolyan számolni kell. Ez a fejlődés befolyással lehetett a Starcevo kultúra népességének aktuális embertani profiljára. A továbbélést a Lepenski Vir kultúra idején egy olyan ismeretlen habitusú genetikai hatás törhette meg, amely nem hozható kapcsolatba egy Karanovo típusú népességgel. Ebből eredően a Lepenski Vir kultúra népességének leginkább átmeneti periódusra emlékeztető különálló arculata van. Ami a Kárpát-medence két elemezhető korai neolitikus (korai atlantikus) kultúráját (Körös-Cri§ és MELP) illeti, megállapítható, hogy népességeik kialakulásában az LVC hatások nem játszhattak jelentős szerepet. A Vaskapu mezolit kori csontvázaival viszont már több közös vonást mutatnak ezen kultúrák koponyamaradványai. Szembetűnő azonban a MELP népességét reprezentáló leletek vaskapuiaktól való függetlensége, szemben a Körös-Cri§ anyaggal. További referenciák hiányában mindössze az feltételezhető, hogy a Körös-Crig (és valószínűleg a Starcevo is) népesség kialakulása a MELP-étől eltérő gyökérre vezethető vissza; azaz a MELP népessége csekély déli genetikai hatás mellett formálódhatott. Jól egybecseng ez a meglátás a kárpát-medencei mezolitikus anyagi kultúrák észak-déli irányú szegregációjáról alkotott korábbi felfogással, reprezentálva e medence két periférájának eltérő humánadaptációsjellegét a neolitikumot közvetlenül megelőző (preboreális és boreális) időszakban. Jól érzékelhetők továbbá a Starcevo és a Körös-Cri§ minták által reptezentált népességek eltérő irányú fejlődésének jelei is, méghozzá olyan értelemben, hogy a Körös-Cri§ népesség az elemzett Starcevo mintáétól összetettebb evolúciós mozzanatok révén formálódhatott. Az sem zárható ki, hogy a folyamatosan északnak mozgó, a Vaskaputól keletre fekvő ismeretlen habitusú mezolit túlélő alapnépességek hatása idézhette elő az alacsony kohéziót a Körös-Cri§ minta esetében. Mindenesetre a bemutatott eredményeken keresztül már talán a mezolitikum vonatkozásában is tetten érhetők azon neolitikumra áthúzódó folytonos déli hatások, anmelyek eltérően érinthették a viszonylag önálló fejlődésű, izolátumszerű Vaskaput, és az attól keletre és északra eső területek népességét. 77