A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Néprajz - Varga Gyula: A zelletermesztés hagyománya Monostorpályiban

Jellemző pálya volt a Géczi Józsefé. Ő még egy talpalatnyi földet se örökölt apjától. Napszámos, részes arató volt a Gorove-féle uradalomban. Amikor megházasodott, valahogy tudtak venni egy malacot. Ezt felnevelték, utódaiból vettek egy borjút. Ebből tehén lett, ellett, s már vállalhattak feles földet, amelyen főként zellert termeltek. A zeller jövedelméből már a húszas évek végén megvettek két hold földet. Ennek egy kis része volt alkalmas zellertermelésre, de e kis „alja föld"-ből a 30-as évek dereka táján Lichtstein Jenőtől megvettek újabb 3,5 hold földet. Most már növelhették a zellerparcellát is. 1940-ben olyan jó volt a termés, hogy 1000 négyszögöl zellerből az 1941-ben kiparcellázott Gorove-féle birtokból 7 holdat vettek meg. így lettek mintegy 10 év alatt nincstelen zsellérből „középparasztok". Igaz, a zeller mellett mással is foglalkoztak: termeltek rozsot, kukoricát, kevés búzát, tartottak disznót, tehenet, baromfit. A kerti földekben termeltek káposztát, sárgarépát, petrezselymet, de a fő hasznot mindig a zeller adta. így a nehéz gazdasági helyzetben is viszonylag jól megéltek.

32 Géczi Józsefek pályája tipikusnak tűnik. Zsellérből lett 12 holdas gazda Kiss Sándor. Túri Gyula ugyancsak 6 hold földet szerzett, de ebből 1000 négyszögöl erdő, ugyanannyi kaszáló, így nagyobb súlyt helyezhetett az állattartásra, s a fából is tudott pénzelni. A legfontosabb bevételi forrása azonban neki is a zeller, amelyből évente kb. 800 négyszögölet művelt meg. A két világháború között már nincs olyan kisgazda, aki ne termelne legkevesebb 200—300, de inkább 800—1000 négyszögöl zellert. Nagyobb gazdák kb. ugyanennyi területet adnak ki feles művelésre, így a föld nélküliek is lényegében zellerből élnek. Mindebből úgy tűnik, hogy a zellertermesztés Monostorpályiban csak a XX. században, különösen a két világháború között ért el számottevő méreteket. Csak ekkor lett a lakosság életformájának egyik legfontosabb meghatározó tényezőjévé. Ettől kezdve nevezik a szomszédos falusiak „zellerfalu"-nak, „zelleres Monostor"-nak.

33 Ettől kezdve épül be a zellertermesztés a falu hagyományrendszerébe. A zellernek köszönhető, hogy a kedvezőtlen talajviszonyokkal rendelkező zsellérfalu a XX. század első felében nemcsak megélhetését tartotta meg, de kikezdte a szilárdnak tűnő nagybirtokrendszert, és mind több földet megvásárolt az uradalmaktól. Elindult egy viszonylag egységesebb, kis- és középparaszti birtokstruktúra felé. Mindez — sajnos — meglehetősen későn, az 1940-es években ölt nagyobb méreteket, így valójában a társadalmi fejlődés elmarad a gazdasági változásokhoz képest. A paraszti életforma itt is kezdetleges fokon reked meg.

34 A zöldség-, különösen a zellertermesztés tehát bizonyos mértékben összefüggésbe hozható a paraszti földek szűkösségével. A volt telkes jobbágyok és a zsellérek igyekeztek minden talpalatnyi földet hasznossá tenni. A homokhátakon már a múlt században kezdtek szőlőt, gyümölcsfákat telepíteni, a mélyebb területekre pedig kerti veteményeket, előbb dinnyét,

35 majd dohányt,

36 majd később zellert, legújabban káposztát, karfiolt, répát, petrezselymet, paradicsomot, paprikát stb. ültetni. A XX. század elejétől sorra feltörték a faluszéli réteket, kaszálókat. A Körös—Berettyószabályozással párhuzamosan vízlevezető árkokat, kanálisokat ástak, ezeket bekötötték a vízszabályozó társulatok főcsatornáiba. Az így termővé tett lapályföldekbe zellert ültettek. Amikor a falu melletti kerti földek beteltek, a zellerföldek kifelé terjeszkedtek a hasonló talajminőségű szántóföldekre. 32 Özv. Géczi Józsefnél éves asszony elbeszélése. 33 Szabó Lajosné, DMNA. 1472/75. 1. 34 Vö.: Gunst Péter: A mezőgazdaság fejlődésének megrekedése a két világháború között. In: A magyar mezőgazdaság a XIX-XX. sz.-ban (1849-1949) (Bp., 1976.) 275-391. 35 Fén

yes 1851. 195. 36 Osváth 1875. 490. 175