A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

A XVI–XVII. századi magyar pénzverés és nemesfémbányászat nemzetközi numizmatikai konferenci a Déri Múzeumban, 1985. október 26–27. - Molnár László: A XVI–XVII. századi nemesfémbányászat Magyarországon és Erdélyben

gyarországba, Morvaországba, Csehországba, onnét a Harz-hegység bányáiba az új eljárás. Clausthalban 1632-ben, Freibergben 1644-ben jegyezték fel az első robbantás eseményét.

9 Az alsó-magyarországi bányászat eredményeit növelték azok a Bécsből gyakran kiküldött bizottságok intézkedései, melyek a bányák és a műhelyeik vizsgálatai alapján új javaslatokkal éltek és léptettek életbe. A felső-magyarországi bányászatot a Miksa idején felállított szepesi kamara irányította, melynek székhelyét hamarosan Kassára tették át. A hét felső-magyarországi bányaváros környéke még jobban ki volt téve a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek mozgóháborúinak. A bányákat a két vetélkedő hatalom a velük szövetséges főurak megnyerésére is felhasználta. A terület nyugati részén a Thurzók, Csákyak és Forgáchok, keletebbre a Perényiek, Lorántffyak, Lányiak birtokolták időnként a speciális királyi vagy fejedelmi bányaadományokat. A tulajdonosok gyakori változása természetesen kárára volt a bányaművelésnek. Mindezen nehézségek ellenére elismerően ír az alsó- és felső-magyarországi bányászatról, annak technikai színvonaláról Edward Brown angol orvos és természettudós, aki 1668— 69. években utazást tett Közép- és Délkelet-Európában. A királyi orvoskollégium elnöke, majd II. Károly angol király orvosa, akinek 1685-ben Londonban kiadott műve a korszak bányászatának is elismert, jeles forrásműve.

10 A harmadik fontos bányavidék —• Nagybánya és környéke — bányászatát török veszély közvetlenül nem fenyegette. Adatunk van arról, hogy a XIV. század óta működő kereszthegyi bányaterületen János Zsigmond fejedelemsége idején 674 öl hosszú altárna is működött, számos egyéb akna és tárna között. Fernezély környékén abban az időben 14 zúzómű és 5 olvasztókohó üzemelt. A bányavidéken váltakozott a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek fennhatósága. Miksa király 1571-ben Nagybánya környékét igazgatás szempontjából a szepesi kamarához csatolta, de Báthori István erdélyi fejedelem mint régi családi birtokot magának követelte, és Rudolf király 1583-ban át is adta neki. A Báthoriak haszonélvezetbe engedték át a bányákat, és Bethlen Gábor fejedelem alatt is csak rövid időre tudta az aknákat a város kezelésébe venni. A haszonélvezeti rendszer, mint máshol is, itt is hátrányára volt a bányászatnak. I. Rákóczi György fejedelem utasítására 1644. február hónapban történt vizsgálat a bérlőket rablóbányászattal vádolta, mert nem hajtottak ki kutató- és feltáróvágatokat, csak a visszahagyott régi pilléreket fejtették, ami bányaomlásokhoz vezetett. A fejedelem a védőpillérek lefejtését halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg. Nagybánya és környéke a vasvári békekötés (1664) határozata alapján Apafi Mihály fejedelemsége idején került véglegesen a királyi Magyarországhoz. Az aranyban gazdag Felső- és Kapnikbánya sorsa hasonlóan alakult. Városi privilégiumért néha sikeresen, néha sikertelenül küzdve tartották fenn bányászatukat. A negyedik nemesérclelőhely, az Aranyos és a Maros folyó közötti erdélyi aranyvidék hozama a XVI—XVII. században már csak árnyéka volt az Anjou-kori jövedelmező bányászatnak. A termelt arany zöme mosásból származott. A mosott arany kötelező beváltásáról 1548 óta számos törvény rendelkezett. Bethlen Gábor Zalatnán két bányát nyittat, II. Rákóczi György 1648-ban Körmöcről telepített ide bányászokat. A vidék bányászata a törökök kivonulása után, 1691-ben jutott a Habsburg uralkodók birtokába. A magyar történelmi múlt kutatásában még mindig hiányos a termelőmunka történetének feltárása. A bányászat történetének kutatása a többi iparágnál szerencsésebb helyzetben van. A bányászat azok közé a kevés gazdasági-műszaki vállalkozások közé tartozott, melyeknél az írásbeliség igénye hamar fellépett. A telérek változása, gazdagsága és elszegénye9 Vozár, J.: Prvé pouzitie strelného prachu v banictve: Freibergská legenda — banskostiavnická skutocnost. (Magy.: A lőpor első felhasználása a bányászatban: freibergi legenda — Selmecbányái valóság. Z dejin vied a techniky na Slovensky (1977) 73—88. 10 Brown, E.: Travels in divers Parts of Europe. (London, 1685.) Az V. kötetből részlet: Cestáz Komárna do Banskych miest... (angol—szlovák kétnyelvű, Bratislava, 1980) 52. 625