A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Ács Zoltán: Szabolcs megye nem magyar etnikumai a XVIII. században

Részben Rutén többség Egészben Mándok Lövőpetri Pálca Nyírkarász Gyüre Tass Tét Ajak Balsa Napkor Petneháza Zalkod Gyulaj Viss Mihálydi Levelek Nagykálló Besenyőd Baktalórántháza Érkenéz Üjfehértó Piricse Aranyos Az összeírás szerint a megye 30 helységében éltek rutének. Bél Mátyás durván számítva a fent említett összeíráshoz képest 10 évvel későbbi állapotról tudósít. Munkájában a következő 13 helységet említi rutének által lakottnak: Pilis: „nemrég kevés rutén kezdte művelni határát"; Üjfalu: „lakói rutének, de ezek is kevesen vannak"; Karász: „kóbor ruthén népesség szállotta meg"; Gelse: „már régen rutének kezdték benépesíteni"; Szabolcs: „most rutén gyülevész lakja". Rutének lakják még Tasst, Napkort és Ajakot. Tímár, Buj, Pazony, Viss, Kenézlő lakossága vegyesen rutén és magyar. Beitekről, amelyet az 1720. évi összeírás homogén rutén falunak tüntet fel, Bél mint pusztáról ír. Ha összevetjük a két összeírást, akkor kitűnik, hogy Bél leírásában egyetlen olyan hely sem szerepel, melyet az 1720. évi összeírás vegyes népességűnek tüntetett fel. Mint említettem, egy-egy összeírás nem végleges, hanem pillanatnyi állapotot tükröz, s feltételezzük, hogy a rutének elvándoroltak a vegyes etnikumú falvakból az elsősorban rutén többségű falvakba, vagy vissza korábbi lakóhelyükre. Azon falvak lakossága, ahol a két leírás részben vagy egészben jelez ruténeket, mindenféleképpen kicserélődött a hódoltság előtti állapothoz képest. A ruténséget a XVII. század közepén kettéosztotta az unió kérdése. Míg a Szepesség, Sáros, Zemplén és Ung megyék nem egyesült papsága 1646-ban Ungvárott egyesült Rómával, addig Bereg és Máramaros papságát az erdélyi fejedelem — meg akarván nyerni őket a reformációnak — távol tartotta Ungvártól, amiért is ezek továbbra is ragaszkodtak görög-keleti hitükhöz. Szabolcs megye egyesült görög katolikus ruténjei az egri római katolikus érsekségnek lettek alárendelve. A görög katolikus rutén papság 1689-ben harcot indított az önálló munkácsi püspökség létrehozására. Küzdelmük 1771-ig tartott, amikor is a pápa kanonizálta a munkácsi unitus püspökséget, melynek székhelye 1776-tól Ungvár lett.

33a Egyes források szerint Szabolcsban már az unió megkötésekor 60 görög szertartású egyházközség létezett,

34 ámbátor ez a szám kissé magasnak tűnik. A rutének mozgásával ugyanúgy számolnunk kell a XVIII. század folyamán, mint a többi népességével. Schemberger Ferenc feljegyezte, hogy a hegyes vidékről idetelepített tótok és rutének sokat betegeskedtek, amíg hozzászoktak a tájhoz.

35 Egy-egy járvány nyilván az ő létszámukat is csökkentette, avagy továbbvándorlásra késztette őket, de a hegyvidékről mindig biztosítva volt utánpótlásuk. Nézzük meg most a rendelkezésre álló adatok alapján azokat a helységeket, ahová rutén népességet telepítettek, ill. rutének települtek. Az 1774. évi 33/a Arató Endre: A feudális nemzetiségtől a polgári nemzetig. (Bp. 1975.) 124. 34 Borovszky, i. m. 345. 35 Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás nemes Szabolcs megye leírásában levő történeti művéhez. Fordította Balogh István. Kézirat. Üjfalu Tímár Szabolcs Buj Keres Pócs Beitek Pilis 419