A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

pontból is érdemes és szükséges lenne összegyűjteni Pannónia teljes ékszeranyagát. Ennek ismeretében talán az időrendi finomítások is elvégezhetők lennének. 2. Általánosan elterjedt vélemény szerint az együttesek női sírokból kerültek elő és ezek a sírok magánosan, nemzetségüktől elkülönülten fekszenek. A 42 lelőhely anyaga alighanem végérvényesen eldöntötte, hogy valóban női sírokból kerültek elő az ilyen együttesek. Már összetételük is (lánc, fülbevaló, csüngő, gyöngyök, orsógomb, karperec, tükör, csengő, nyakperec, tűtartó) erre vall. Néhány olyan tárgy is van a sírokban (csat, fibula, kerámia, kés, karika, fenőkő, pénz), mely nőknél és férfiaknál egyaránt előfordulhat. Mindössze két olyan leletet ismerünk (kard, lándzsa), mely kizárólag férfi sír melléklete szokott lenni. Kard Füzesabony-Kettőshalom 1. sírjából került elő a találó bemondása szerint. A leletmentés előtt azonban legalább 9 sír ment tönkre és csak ezek egyikéből származhatott a kard. Jászberény-Csegelapos lándzsája hasonló körülmények között került a Nemzeti Múzeumba. Hogy Supka Géza helyszínelése és leletmentése előtt már több sír elpusztult, azt az előkerült 6 db edény egyértelműen bizonyítja. A leletek tehát kétségtelenül női sírokból kerültek elő, de nem feltétlenül magános sírokból. Az értékelhető lelőhelyek közül egyedül Kelebia-Vermesjárás női sírja lehet magános. Az átvizsgált, mintegy 400 négyzetméternyi területen mindössze egy sír foltja került elő és a találók állítása szerint ez azonos az általuk megbolygatott sírral. Két zavaró körülmény azonban itt is van. A feltárt terület ugyan viszonylag elég nagy, de a megtalált sírtól mindössze 8 méterre van a feltáratlan felület legközelebbi pontja. Elgondolkodtató, hogy a beszolgáltatott leletek között is volt két fülbevaló és a megtalált sírból is előkerült két újabb. Elvileg nincs ugyan kizárva, hogy egy sírban négy (azaz két pár) fülbevaló legyen, de ez mégsem szokásos eset. Lehetne kettős temetkezés, de ennek meg a keskeny sírgödör mond ellene. Mégis két sír lett volna egymáshoz közel és a másik foltját teljesen elvitte a dózerolás? Bármiképpen is legyen, annyi bizonyos, hogy az összes többi esetben, ahol ennek ellenőrzésére lehetőségünk nyílik, több sír került elő a lelőhelyeken: Kecel — Csukástó (legalább 4 sír), Kiskusmajsa — Kuklás Jenő földje (17 sír), Mezőcsát — Hörcsögös (5 sír), Nagykörű — Marsó tanya (2 sír), Regőce — Idina (több sír), Tápiószele — Szumrák (2 sír), Füzesabony — Kettőshalom (9 sír elpusztult, 4 feltárásra került). Kiskőrös — Csukástó (11 sír), Kiskőrös — Vágóhídi dűlő (7 sír), Szeged — Csongrádi út (18 sír), Szentes — Nagyhegy (6 sír), Tárnáméra — Urak dűlője (4 sír elpusztult, 4 feltárásra került). A fenti felsorolásból világos, hogy a gazdag sírokban fekvő nők kiemelkedő tagjai voltak ugyan közösségüknek, de nem elkülönülten, hanem véreikkel együtt feküdtek a temetőben. 3. Párducz Mihály az 1956-ig rendelkezésre álló lelőhelyeket három csoportra osztotta földrajzi elhelyezkedés szempontjából. Ez az elképzelés, az újabb lelőhelyek ismertté válásával, ma már módosításra szorul. Az I. periódus északi csoportjának határai szinte minden irányban kitolódtak (18. rajz). Ugyanez mondható el a déli csoportról is. A kettőt mindössze egy keskeny sáv választja el a Duna—Tisza közének középső részén. Mintha a Kecskemét környéki homokos hátságot tudatosan kikerülték volna. Az I. periódus 1. csoportjának déli lezárását Tatárszentgyörgy, Cegléd és Szolnok lelőhelye adja. Északon a Bükk és a Mátra állta útját terjeszkedésüknek. Legfeljebb azok déli lejtőjét szabdaló patakok völgyeiben húzódtak még kissé feljebb. A Tisza felső folyását nem lépték át. Egyetlen kivétel ugyan akad (örvény — Seres dűlő), de a Tisza partján fekvő község határának egy része bizonyára átnyúlt még a jobb oldalra is a folyó szabályozása előtti időben. Északkeleten a Sajó és ártere képezte a határt. A II. periódus 2. csoportjának déli határát Regőce és Kelebia jelöli ki. Ez egyúttal az általunk tárgyalt leletegyüttesek déli határát is jelenti. Teljesen elkülönül Békéscsaba és Gyulavarsánd lelőhelye. Űgy tűnik, hogy 344