A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

2. Azok a tisztviselők, akiknek havi 800.— frt-ot felülmúló fizetésük van, ne kapjanak Debrecenben tartózkodásuk ideje alatt külön napidíjat. 3. A közigazgatás egyik ágában feleslegessé váló tisztviselőket helyezzék át oda, ahol hiány mutatkozik. A javaslat hátterében meglehetett a történetírók által említett politikai célzat, de az indokolás komolyan megfogalmazott igazság: „A józan gazdálkodás kulcsa abban áll, hogy az utolsó fillérünket is feláldozzuk a szent célra, ti. hazánk megmentésének magasztos céljára ; nem kell sajnálni semmit onnan, ahonnan és amitől a nemzet jóléte függ, egyébiránt elvonni a legutolsó krajcárt is onnan, ahol a státus ereje ok és haszon nélkül emésztetik fel s csak egyedül némely magánérdekek biztosítására szolgál."

73 A javaslat körül hosszas, itt-ott heves vita alakult ki, amelyben a kormány álláspontját Madarász László képviselte. A ház az ő érvelésének hatása alatt utasította el Abonyi javaslatának 3. pontját, mert „szakértő embereket más körben alkalmazni, amihez nem értenek, igen bajos dolog."

74 Az első két pontot is módosításokkal fogadták el s a határozat végül így született meg: 1. Az államhivatalnokok száma ne csak ne szaporíttassék, hanem azon hivatalnokok is, melyek szükségtelenek, eltöröltessenek. 2. Az 1200.— frt havi jövedelemmel nem bíró tisztviselők 2 frt napidíjat kaphatnak. 3. Akiknek több a fizetésük, napidíjat nem kaphatnak, de 30 frt havi lakbérben részesíttetnek.

75 Kiküldött végül a Ház egy 9 tagú bizottságot az állam számadásainak, valamint a tisztviselők névsorának és a részükre kifizetett napidíjaknak a felülvizsgálatára. A bizottság tagja kormánybiztos vagy pénzkezelő nem lehetett. A személyi kiadások terén tett takarékossági intézkedéseket teljesen indokolta a háború okozta súlyos anyagi helyzet. A számadások felülvizsgálatának erkölcsi szükségességét a vizsgáló bizottságnak a Honvédelmi Bizottmány elé terjesztett jelentése magyarázza meg. „.. .a nemzetgyűlésnek alig lehet egy magasztosabb feladata, mintha a szigorú gazdálkodást a közállomány igazgatásának minden ágainál s minden, de főleg a mostani súlyos viszonyok közt szem előtt tartja." „...eme gazdálkodási elvet a közigazgatás főhelyén s így éppen ott (ti. kell) valósítani, honnan az intő példaként kell, hogy a közélet minden alsóbb műszerére kihasson."

76 A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság azonban a rábízott feladatot nem tudta elvégezni, mert — Duschek pénzügyminiszter váratlan bejelentése szerint — a minisztérium iratainak egy része a meneküléskor Budán maradt. Munkáját azonban egyéb, eredeti feladatai közé nem tartozó kérdések vizsgálására is kiterjesztette. így került a képviselőház napirendjére a pákozdi csata után kivégzett gróf Zichy Ödön elkobzott ékszereinek kezelésével kapcsolatos eljárás vizsgálata.

77 A megszervezés alatt álló hadsereg minél gyorsabb felszerelése, valamint a felszerelés és ruházat pótlásának minél tökéletesebb megoldása céljából a kormány már január 9-én a fiatal és tetterős Lukács Sándor győri képviselőt a magyar hadsereg felszerelési kormánybiztosává nevezte ki és alája rendelte a „nagyváradi állami ruhabizottmány"-t, amely a hadfelszerelés minden ágát felölelte.

78 A nagyváradi műhely feladata volt, hogy a kész cikkeket a csapatok között való kiosztás végett a debreceni és kolozsvári fiókraktárakba tegye át. A 26 éves Lukács január 15-én jelentette, hogy Nagyváradon a munka megindult s másnap már 2000 újonc részére küldött Debrecenbe felszerelést, annak közlésével, hogy további 6000 ember felszerelése van készen.

79 73 Közlöny 41. sz. 1849. III. 1. A Közlönynek ez a száma egyébként az egész ülés lefolyását részletesen ismerteti. 74 Uo. 75 A 2. és 3. pontra vonatkozólag a képviselőház ápr. 3-án határozott. A határozat megjelent a Közlöny 74. számában 1849. ápr. 8-án. 76 Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. (Szerk. Beér János, Bp. 1954), 840. 77 KL 48/49. IV/2. 421/d sz. irat. 78 Szabó: A küzdelem szervezése. 176—177. 79 Uo. 167