A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

2. A GYERMEKKOR VALÓSÁGAI 1899 októberében, Gulyás Pál születésének hónapjában országos gyász volt: a nemzet október 6. félévszázados évfordulójára emlékezett. Az ünnepségekkel kapcsolatban súlyos viharok támadtak —, a kormány, az arisztokrácia és a nemzet számottevő része élesen szembekerült egymással. A korabeli debreceni sajtó pontosan tájékoztat az üggyel kapcsolatban, mint érzett a függetlenségi szellemű magyarság és Debrecen, amely ebben az időben sem szűnt meg „rebellis" város lenni. 1899. október 6-át képviselőházi vita előzi meg. A döntés szerint a törvényhozás részt vehet az ünnepen, a kormány és a végrehajtóhatalom nem. A „Debreczeni Újság" rendkívül éles hangú, Bécs- és kormányellenes cikksorozatban kommentálja az eseményeket. „Gyulai Pál nem politizál", — írja október elsején. „Gyulai Pál elnökválságot okozott a Kisfaludy Társaságban azáltal, hogy ellenezte az október 6-i ünnepen való részvételt (lévén Deák-párti. — J. I.) Indokolta pedig ezt azzal, hogy a Kisfaludy Társaságba nem szabad politikát belevinni ... Talán csak ő nem emlékszik rá, hogy tavaly a Kisfaludy Társaság nagygyűlésén egy verset olvasott fel .Pártdüh' с alatt."

22 „Félnek Bécstől" —, ez a címe a „Debreczeni Újság" 1899 október 5-i vezércikkének. „Most már igazán megérkeztünk oda, ahonnan már tovább nem lehet [!] sőt hihetetlen, hogy eljutottunk. Az emberek nem tudnak hova lenni a loyalitástól. Mindent, amit teszünk, szólunk, tervezünk, megelőz egy aggodalmas kérdés: mit szól majd Bécs? Nem ütközik-e a loyalitásba? s ha igen, mi lesz velünk? Az ég szerelmére: nem fognak megharagudni ránk odafenn? íme nemzeti hőseinknek, szabadságunk vértanúinak emlékét hivatalos és kormánykörök nem merik megünnepelni úgy, amint a halhatatlan hősök megérdemelnék a nemzettől és annak kormányától ... Mert mit szól majd Bécs, amely bennünket gyaláz, a külföld előtt rágalmaz, hitelünket rontja, értékeinket csökkenti, pénzpiacunkat rontja. De azért nekünk tekintettel kell lennünk Bécsre, annak érzékenységére ... Mostmár nemcsak kormánykörökről, nemcsak az első irodalmi társaság elnökéről van szó, hanem rákerült a sor nemzeti irodalmunkra és annak legnagyobb remekművére: a „Bánk Bán"-ra is... Meg fogjuk talán még érni, hogy illetlenségnek fogják deklarálni a „Himnusz" vagy „Szózat" éneklését, illetlenségnek azt, hogy a tánctermekben csárdást fognak táncolni. Mert, hogy a jó és „kedves" bécsiek még azt is illetlenségnek tartják, hogy Magyarországban magyarul beszélnek, az több, mint valószínű."

23 Október 7-én hosszú tudósítást közöl a „Debreczeni Újság" az aradi, budapesti és debreceni ünnepségekről. „Hol maradtak a főrendek" — kérdezi az okt. 8. lap cikkírója. „Az aradi gyászünnepen az ottani vagongyár munkásai testületileg vonultak fel és koszorút tettek le a vértanúk szobrára. — Ti meghaltatok a hazáért, mi dolgozunk érte. Úgy ám! A munkások dolgoztak a hazáért, de nehéz munkájuk közepette nem felejtik el, mivel tartoznak a múlt emlékeinek. Hát a magyar főrendek mit csinálnak a hazáért? hogy van bátorságuk elmaradni a nemzet legnagyobb ünnepéről? Avagy a nagy latifundiumok urainak nincs annyi pénzök, mint a vagongyári munkásoknak ?" „Az aradi gyászünnep mellé méltóan sorakozik a budapesti ünnep, dacára annak, hogy Aradon a hatóság rendezte az ünnepet, míg Budapesten a polgárság csak önmagára volt utalva és a legkisebb támogatásban sem részesült, — írja a lap október 10-én. — A független polgárok, a munkások ott voltak, ha a hatóságok és mágnások nem is voltak ott. Az aristokrata Batthyány emlékét a demokratikus nép ünnepelte, envére elfordult tőle ... Ők (a főrendek — J. I.) maguk mondták ki, hogy hazátlanok és a nemzetnek nem fiai, mikor az aradi és budapesti kegyeletes ünnepről elmaradtak ... Csak tessék a néppel ellenkezni és minduntalan tüntetni a születés előjogával, legalább hamarabb tér észhez a nép..." 2 Debreczeni Újság 1899. okt. 1. 2. 3 Debreczeni Újság 1899. okt. 5. 1. 405