A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)
szabadalmat. 69 Ezeknél és a még újabbkeletű gömöri vásárszabadalmaknál fontos azt megállapítani, hogy ezek a szabadalmak egyrészt már meglevő korábbi gyakorlatot szentesítettek és hogy a vásárok mellett Gömör egész területén széles körű házaló-vándorkereskedés is folyt. 70 Tudjuk azt is, hogy a Tokaj-hegyaljai bort a Felvidék nagy vásárhelyein keresztül szállították észak felé, Lengyelországba. 71 A bor egy részét a szőlősgazdák maguk szállították észak felé, a nagyobb hányadot azonban (görög-macedon származású, vagy éppen lengyel és később zsidó, de sok cipzer) borkereskedők szállították és adták el a messze távolban, így volt ez Eger, illetve az egri borvidék esetében is. Az egri bort az Egerben rendszeresen megjelenő lengyel kereskedők mellett az egri rácok is összevásárolták és északra, főleg Lengyelországba szállították. 72 A Felvidék áruit rendszeresen átvitték a Kárpátokon túlra is. 69 A nagyon fontos, nagy területekre kiterjedő gömöri házaló kereskedés mellett igen fejlett volt a gömöri vásárügy is. A legrégibb vásárszabadalom Putnoké (1690), de csak heti vásárokra szólt, az országos vásárok tartási jogát 1814-ben kapta meg. Gömöri vásárszabadalmak: Ratkó 1756, Rimaszécs 1796, Csetnek 1785, Dobsina 1756, Krasznahorka 1754, Nagyrőcze 1794, Pelsőcz 1788, Jolsva 1809, Murány 1847, Sajógömör 1822, Rozsnyó és Rimaszombat a városszabadalmakkal egyidős, ősi vásárszabadalommal bírtak. Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy id. m. 270—271. 70 A gömöri méz- és viaszkereskedésről: A rozsnyóiak a mézet Hamburgig szállították. Rozsnyói viasz néven hozták forgalomba Hrussó, Lipócz, Dobrapatak lakói is árujukat. A „sonkolyos tótok" a Tiszavidéken összevásárolták a méhsejtet. Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy id. m. 269—270. 71 Kessel-Bauer Károly: Észrevételek a tokaji borról és borkereskedésről. Kassa, 1835.; Hunfalvy János: Eperjes város forgalma. Hetilap 1845. 21. sz.; Nagy Soma: Losoncz földleirati tekintetben. Delejtű 1860. 27. sz.; Szécsény története. Képes Krónika 1860. 12. sz.; Zombory Gusztáv: Eperjes város jelene és múltja. Vasárnapi Újság 1865.; Vő.: Rozsnyó főtere. Hazánk és a Külföld 1867. 40. sz.; Szalay Ágoston: Beregszász. Századok 3. 1869.; Tóth Lőrinc: Adalékok az ipar és kereskedés történetéhez Kassán. Kassa, 1886.; Szendrei János: Miskolc város története. I— V. Miskolc, 1886—1910.; Findura Imre: Rima-Szombat szabadalmas várostörténete. Budapest, 1894.; Tagányi Károly: Borkivitelünk Lengyelországba 1537—1641. Gazdaságtörténeti Szemle 1898., Dongó Gyárfás Géza: Sátoraljaújhely története. Sátoraljaújhely, 1903.; Divéky Adorján: Felsőmagyarország kereskedelmi összeköttetései Lengyelországgal főlegaXVI— XVII. században. 1905. id. т.; Ortvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei. A város története utca- és térnevekben. Pozsony, 1905.; Lehoczky Tivadar: Munkács város új monográfiája. Munkács, 1907.; Gárdonyi Albert: Felsőmagyarország kereskedelmi útjai a középkorban. Közgazdasági Szemle 1908. 90—96., 192—205.; V. Gadzega: Uzhorod's Vergangenheit und Gegenwart. Prager Presse 1926. 182. sz.; Komoróczy György: Borkivitelünk Észak felé. Kassa, 1944.; Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira. Szabó István (szerk.): Agrártörténeti tanulmányok. Budapest, 1960. 3—70.; Tardy Lajos: A tokaji Borvásárló Bizottság története (1733—1798). Sárospatak, 1963. 5—8.;BalanyiBéla: Kecskemét gazdaságijelentősége a XVIII. század végéig. Kecskemét. Tanulmányok a város múltjáról, jelenéről. Kecskemét, 1968. 96—122.; С sépány István (szerk.): Pásztó története. Pásztó, 1970. Vásár, piac: 15., 53., 64., 74—76., 78., 139—140.; Dankó Imre: A jászsági vásárok-piacok néprajza. Jubileumi Évkönyv a Jász Múzeum fennállásának lOO.évfordulójára. Jászberény, 1974. 175—187.; Uő.: A gyöngyösi vásárok-piacok néprajza. Az Egri Múzeum Évkönyve XI— XII. (1973—1974.) Eger, 1974. 287—308.; /. Balassa: Zur Gesch'chte der deutschen Kolonisation im Tokaier Bergland. Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen. Budapest, 1975. 67—103.; TV. Kiss István: A bécsi udvar borvásárlásai Magyarországon (XVI—XVII. sz.). A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973—1974. Budapest, 1975. 173—184.; Dobrossy István—Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. elején. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. Miskolc, 1976. 29—41.; HőgyeIstván: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. Miskolc, 1977. 1—15. 72 Késmárkon bor- és gyolcskereskedés, kékfestés. Évi 2—300 000 rőföt visznek Pestre, Debrecenbe eladni: Zombory Gusztáv: Késmárk és a Thököly-vár. Vasárnapi Újság 1859. 604—605.; Késmárk viszálya Lőcsével a lengyel kereskedelem ügyében, a késmárki bor- és vászonkereskedésről: R. (Raisz Miksa): A szepességi városok. Magyarország képekben. 1868. 225—237.; Az eperjesi vásárról, főként az András napi vásárról, a posztó- és vászonkereskedésről és lengyelekkel való borkereskedésről: Zombory Gusztáv: Eperjes város jelene és múltja. Vasárnapi Újság 1865. 75., 89—90.; Zoltai Lajos: Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel. 270
