A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

sekről, a csipkét árusító csipkárokról is.

61 Aztán megemlíthetnénk még az Alföldre hordott jóféle sáfrányt is.

62 A felsoroltak is meggyőzően igazolhatják, hogy a Felvidékről az Alföldre irányuló észak-déli vonalon főleg kézműves árucserével van dolgunk. Régen kielemezték, hogy a gömöri kereskedelemnek két főútvonala volt. Az egyik Rozsnyóról Rimaszombaton át Balassagyarmat és Vác érintésével Pestre; a másik Tornallyán, Putnokon át, Miskolc érintésével a Tisza vidékére, Debrecenbe tartott.

63 Tudjuk, hogy az Alföldre hozott árukért részint tényleges cserében búzát, rozsot, kétszerest, árpát, kölest, különféle aszalványok

at, lisztet, korpát, illetőleg sózott-, füstölt-, később paprikás szalonnát vagy zsírt kaptak és vittek vissza a Felvidékre.

64 A gömöri árucsere természetesen nemcsak kézműves termékekre, iparcikkekre terjedt ki.

65 Hanem virágzó állatkereskedés is folyt. Az alföldiek a híres gömöri vásárokra hajtották eladni jószágaikat (Rimaszécs, Rimaszombat, Rozsnyó, Putnok, Pelsőc, Tornallya, Feled, Nagyrőce stb.). A gömöri városokon a felhajtott állatoknak csak kis részét vették meg a helybeliek. A jószág nagyobb hányadát a „felsőbb helyek lakói" vásárolták meg.

66 A gömöri vásárok nagy állatforgalmához kötődve fejlődött naggyá a gömöri mészárosság (mészáros céhek: Rimaszombat 1585., Rozsnyó 1597., Dobsina 1636., Csetnek 1639., Jolsva 1669. stb.),

67 valamint a bőripar (Ratkó, Jolsva, Rimaszombat, Nagyrőce, Rozsnyó, Putnok, Csetnek, Dobsina stb.).

68 A gömöri vásárügy ennek a hegyvidék-síksági árucserének a kapcsán fejlődött naggyá. Számos migrációs tényezőt is tartalmazott és szorosan együttműködött a legjelentősebb síkvidéki városokkal (Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Jászapáti, Jászárok szállás, Jászberény, Gyöngyös, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr stb.). Rimaszombat és Rozsnyó ősidők óta bírtak vásárjoggal, Putnok 1690-ben, Krasznahorka 1754-ben, Ratkó és Dobsina 1756-ban, Csetnek 1785-ben, Pelsőc 1788-ban, Nagyrőce 1794-ben kapott vásár18. storocia о slovenskych olejkároch a polulnych remeselnikoch na üzemi dnesného Rumunkska. Slovenske národopis 12. 1964. 529—530.; /. Simocic: Z osudov turcianskych olejkárov. Historicky Zbornik Kraja (Banska Bistrica) 4. 1968. 378—380.; En., Marková: Slovenké l'udové tkaniny. Bratislava, 1976. 61 Dobsinai vándor vasárusok, zsindely vágás: Dobsina. Magyarország Képekben 1868. 154—158.; Feszty Árpád: A talpas tótok. Vasárnapi Újság XXVIII. 1881. 796.; Mikszáth Kálmán: A seprűs tót. Vasárnapi Újság XXXI. 1884. 254.; Gömöri üvegkereskedés: Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy id. m. 269.; /. Klepl—K. Holubucek: Jak se drive prodávaly boly. Nase vlast 1. 1953. 102—103. A 19. századvégi sviny-i vásárokról: E. Marková: Slovenske cipky. Bratislava, 1962.; /. Gallo: Sklárstvo a oblociarstvo na Muránskej Hute. Slovensky národopis 16. 1968. 411—423.; Petercsák Tivadar: Vándoriparosok a Zempléni hegységben. Ethnographia LXXXIV. 1973. 540—541.; Zsigmond Gábor: Üveghuták, üvegesek. Jávor K.—Küllős I.—Tátrai Zs. (szerk.): Kis magyar néprajz a rádióban id. m. 128—129.; Veres László: A Bükk hegység üveghutái. Miskolc, 1978. 62 A Trencsén megyei sáfrány-kereskedelemről: Sáfrány kereskedelem. Vasárnapi Újság 1860. 31.; Czippék János: Sáfrányosok a Felvidéken. Néprajzi Értesítő 11. 1910. 226-242. 63 A gömöri kézművesek, iparosok maguk a kereskedők, áruikat legnagyobb részt maguk szállítják messze tájakra. Gömör kereskedelmi forgalmának két főiránya van: a.)Rozsnyóról Rimaszombaton át Balassagyarmat és Vác érintésével Pestre; b.) Tornallyán és Putnokon át Miskolc felé s innen a Tisza vidékére. Emellett valóságos fuvaros-falvak is alakultak: Nagy-Veszverés (VelkaPoluma), Szkáros, Jolsva-Taplóczán, Restéren, Szászán, stb. Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy id. m. 266—268.; /., Houdek: Cechovnictvo na Slovensku Turciansky Sv. Martin, 1943. 64 Czippék János: Adatok a felvidéki „olejkárok" házaló gyógyszerárusok történetéhez. Néprajzi Értesítő 8. 1907. 247—268.; Dankólmre: A gyulai vásárok id. m. 52., 57., 99.; R. Petik: Drotári z Hegyközu. A. Gyivicsanová (szerk.): Národopis slovákov v Madarsku. Budapest, 1975. 165— 186. 65 A gömöri állatkereskedelem kétirányú volt. A Délgömöri nagy vásárokon részint az Alföldről feljött kereskedők vásároltak, részint pedig a „felsőbb", azaz északibb helyek lakói szerezték be állataikat. 1900-ban a gömöri vásárokon összesen 25.000 szarvasmarhát, 4.500 lovat, 11.600 juhot és 6.700 sertést adtak el. Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy id. m. 270. 66 Ua. 67 A gömöri mészárosok fontosságát jelzi, hogy Csetneken 1639-ben, Dobsinán 1636-ban, Jolsván 1669-ben, Rimaszombatban 1585-ben, Rozsnyón 1597-ben alakult mészáros céh. Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy id. m. 258. 68 A gömöri bőriparról, a tímárságról, a híres gömöri tímár-helységek: Ratkó, Jolsva, Rimaszombat, Nagyrőcze; csizmadiák: Jolsva, Rozsnyó, Putnok, Csetnek, Dobsina, stb. Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy id. m. 257. 269