A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: XIX. századi grafika a Déri Múzeum gyűjteményében

„újonnan felfedezett arcképe" (az „Ország-Világ" 1886-os melléklete). Száraz, felsorolás-szerű a debreceni színtársulat tagjait bemutató 24 portrés kőrajza (1870). ifj. Marastoni József

25 egyetlen műve debreceni vonatkozású: Károlyi Hugó György premontrei tanárt és írót ábrázolja szobabelsőben (1873). Rohn Alajos és Grund Vilmos adta ki 1860-ban Lórántffy Zsuzsanna arcképét, 1863-ban, a „Koszorú" mellékleteként a „Magyar költők arcképei" sorozatot: így Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István, Orczy Lőrinc ábrázolását. Kossuth alakja gyakori a XIX. századi grafikában. Portréábrázolásai közül gyűjteményünkben három kőrajz található: a Prinzhoffer—Mandello nyomat, az 1872-es Heckenast kiadás és az 1868-as Marastoni József kőrajz. Heckenast kiadása Kossuth és Ihász Dániel kettős térdképe, „stereoscop után élethűen találva". Mint a felirat is jelzi, a 70-es években elterjedt a fényképészeti eszközök, mint segédlet felhasználása. Marastoni „Kossuth Lajos megérkezése Buda-Pestre 1848" с műve eseménykép a hajóról leszálló, népét üdvözlő szónokkal. Háttérben, elmosódottan a Duna, a Lánchíd és a budai hegyek látszanak. Kossuth köszöntő mozdulatával, tekintetével, nemes külsejének visszaadásával igaz pátoszt teremt a kőrajzoló, s felfedi saját, szabadságharc eszméihez fűződő érzelmeit is. E művet Kutasi Imre adta ki és nyomtatta Debrecenben, 1868-ban. A mű második, 1902-es kiadása Kleinfeiler Károlyhoz fűződik, aki önmagát jelölte meg nemcsak kiadóként, nyomtatóként, de rajzolóként is.

26 A debreceni kőnyomtatás kezdete Werfel Károly kassai nyomdász itteni működésétől számítható. 1845—46-ban dolgozott Debrecenben, vállalkozása kudarccal végződött.

27 A szabadságharc alatt, rövid ideig városunkban dolgozott a bankjegy nyomda,

28 ezután két évtizedes csend következett. Kutasi Imre 1867-ben kezdte kiadói és nyomdász tevékenységét, de már 1866-ból őrzünk egy kiadványát. Ezen Debrecen országgyűlési képviselőit: Patay Istvánt, Tisza Kálmánt és Kiss Lajost ábrázolja (rajzolója ismeretlen). 1867-ben, majd 1871-ben az aradi vértanúk emlékét idéző Barabás Miklós féle kőrajzot nyomtatta ki.

29 Ismeretlen az évszáma a „Szózat" с kőnyomatnak. A színes litográfiát akvarellel még utánszínezték. Rajzolója Künn Vilmos, kőrajzolója Zwörner Ádám volt. A Kossuth ábrázolás, a Szózat és az „Aradi vértanúk" kiadására csak bátor és szabadságszerető ember vállalkozhatott. Kutasi Imre méltó módon képviselte kiadói tevékenységével az egykori „szabadság őrvárosát". Állandó kapcsolatban állt a kor két nagy művészével, Barabással és Marastonival. (Ő adta ki pl. 1871-ben Marastoni Révész Bálintot ábrázoló kőrajzát.) Kleinfeller Károllyal együttműködve

30 portrék, életképek sorát adta ki kőnyomdájában. Múzeumunkban a közös munkát egy darab reprezentálja, Patay István arcképe (halála után, 1878-ban jelent meg). Cserkoszorúban jelenítette meg Kleinfeller rajza a képviselőt, Kutasi sokszorosította kőrajzát. Kleinfeller Kallós Kálmán kollégiumi rajztanár művét véve alapul, kőrajzot készített és nyomtatott ki 1869 előtt a Kollégium ó-épületéről (amelyet lebontottak 186925 Ifj. Marastoni Józseftől alig van adatunk, valószínűleg Marastoni fia. 26 Jelzés balra lent: „Kleinfeller 1902. 27 Mint Gerszi Teréz írja: Werfel nem kapott kellő megrendelést és támogatást. Munkáját pár hónapig folytatta Hutflész István helyi lakos, aki 1847-ben tönkrement. 28 A szabadságharc idején követte Kossuth-ot Debrecenbe Drimm Vince, a bankjegy nyomdával. Kossuth-bankókat nyomtattak. Ezt a tevékenységet feldolgozta Gáborjáni Szabó Kálmán kollégiumi freskóján. A nyomda kísérte Bem csapatát erdélyi hadjáratára. Bővebb irodalom: Zoltai Lajos: Bem tábori nyomdája. Debrecentől a Székely Nemzeti Múzeumig (Debreceni Képes Kalendárium, 1932. 230—231.). 29 Barabás két ízben, Kutasi kérésére küldte Debrecenbe az aradi vértanúkat ábrázoló kőrajzát. Említve Barabás „Önéletrajzá"-ban (Kolozsvár, 1944). 30 Külön kőnyomdája volt Kleinfellernek is, de 1871-ben eladta és a Kutasi-féle részvénytársaság kőnyomdai vezetője lett. 1901 körül azonban ismét önállóan tartott fenn kőnyomdát az Arany János, majd a Füvészkert utcán. 1911-től Dávidházy Kálmán dolgozott itt, 1913-ban megszűnt Debrecenben a kőnyomtatás. Kutasi a századfordulón a „Debreceni Hírlap" szerkesztője volt. E kérdésnek nincs még megfelelő irodalma. Zelizy Dániel: Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása (Debrecen, 1882. 731.) tesz említést, valamint Szűcs István: Sz. kir. Debrecen város történelme (Debrecen, 1871) III. 1096. A debreceni nyomdászatról megjelent Csűrös Ferenc: A debreceni városi nyomda története (1911) valamint Irinyi Károly: A 400 éves debreceni nyomda (Debrecen, 1967) nem tér ki részletesen a kőnyomdászatra. 16* 243