A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: XIX. századi grafika a Déri Múzeum gyűjteményében
baknál húzódó virágok együttese motiválja az érzelemgazdagságot, fokozza a jelenet szenvedélyességét. A „Tündérálom" illusztrációkon haragos ég alatt, sziklán jelennek meg hőseink. Egyik lapon a férfi szakadék előtt torpan meg, messze mögötte fut a gesztikuláló, őt visszatartó nő. (10. kép) Másikon a találkozást látjuk: a férfi, —mintegy álomból ébredve — kezét feje fölé emeli, kezét a nő fogja. Karjuk, tekintetük összekapcsolása a nő fátylának előre libbenése zárttá teszi alakjukat, de korántsem létesít olyan harmonikus összhangot, mint a „Szeptember végén" esetében. A második lap átlós szerkezete, a kopár, gyér környezet méginkább fokozza a magány- és félelemérzést. A harmónia nehezen, diszharmónia útján születik itt meg. Székely ezeken az illusztrációkon sokat árul el saját magáról, egyéniségén átszűrt képzőművészeti nyelvén adja vissza a Petőfi versek érzelemvilágát. Kortársai Than Mór, Jankó János, Lotz Károly kisebb jelentőségű, de érdekes anyaggal vannak képviselve grafikai gyűjteményünkben. így Than Mór: „Alföldi kocsizás" с kisméretű, levegős akvarelljével, Lotz Károly egy bravúros heverő női akt tanulmánnyal (ceruzarajz), (11. kép) egy kétalakos, íves felületen megjelenített kréta-vázlattal és egy negyven lapos vázlatfüzettel (benne tájkép, életkép, akt és arc tanulmányok ceruzával, tussal, tollal). Jankó Jánostól karikatúra vázlatokat és tanulmányfejeket őriz grafikai kollekciónk. A magyar karikatúra egyik legjelesebb mestere egyik „torzrajza" francia és angol rendőr tanácskozását ábrázolja egyiptomi hieroglifákkal teleírt fal előtt, mögöttük egy bohócruhás alak fintorog. Ugyancsak politikai gúnyrajz a másik is, de ez Magyarország és a környező népek viszonyára célzó: kecskelábú asztalnál ivó, mulató férfit látunk, akinek a nótáját egy bőrdudás román, egy guzlicás szerb, egy nagybőgős szlovák (?) és egy furulyás bolgár „húzza el". Nem ismeretes a művek évszáma, de valószínű a 60-as évek külpolitikai eseményeire céloz ez utóbbi, igen szellemesen. Két nagyméretű ceruzarajza közül a fiú-tanulmány gyenge, elrajzolt részletei vannak, másik, a „Szerzetes" nagyszerűen jellemzi a fanatikusan megszállott papot. Ligeti Antal 1857-ben készült ceruzarajza libanoni tájat ábrázol. Mint ismeretes, ő volt az első magyar művész, aki lerajzolta a cédrusokat. A Déri Múzeumban lévő ceruzarajz hasonló a Nemzeti Galéria tulajdonát képező ugyancsak 1857-es „Libanoni cédruserdő"-höz 43 , mindkettő objektív ábrázolásra, részletgazdag megjelenítésre törekszik. A századvégén felújuló csataképfestés jelentős képviselője volt Hegedűs László. Három temperas akvarellje egyikén Rákóczi^ jelenik meg kíséretével, másikon Bocskai csata után, a harctéren, (12. kép) harmadikon Árpád pajzsra emeltetésének jelenetét látjuk. A művek fő erénye a kor és atmoszféra hiteles felidézése, amelyet részlethűséggel, a kosztümök, fegyverek aprólékos festésével ért el Hegedűs. A sokalakos, mozgalmas jelenetek nagyméretű, reprezentatív, élénkszínű lapokon jelennek meg. Érdekességével hat Jókai rajza, tömegével Pállik anyaga, sorozat jellegével Markó Ernő pár tanulmánya. Jókai Mór fiatal férfit ábrázoló ovális keretben megjelenített arcmása 1850-ben készült, precíz munka. Markó Ernő idős férfit, fiatal és középkorú nőket ábrázoló tanulmányfejei száraz, müncheni akadémikus szellemben fogant ceruza vázlatok 1889-ből és 1890-ből. Pállik Béla hagyatékából kb. 60 festmény és kétszáz grafika, valamint több vázlatfüzet került tulajdonunkba. Legtöbbje résztvett a művész 1908-as hagyatéki kiállításán 44 . A ceruza-tus-tollrajzok, akvarellek szoros összefüggésben állnak festményeivel, nem egy nálunk levő Pállik festménynek több kompozíciós-, mozdulat tanulmánya, vázlata van a grafikai kollekcióban. Legkorábbi egy tizenhatéves korában készített akvarell sorozata, amely Balaton környéki tájakat ábrázol. Ebben figyelemreméltó az inotai tanyát, a vörösberényi vízimalmot ábrázoló figurális tájképe, oldott akvarell megoldásban. Néprajzilag, ipartörténetileg, várostörténelmileg érdekesek pesti, csepeli, pilisi akvarelljei, rajzai, így az 1863-as „Szénáshajó", az 1865-ös „Pilisszántó". Erdélyi utazásait állandó rajzolással, gyűjtéssel örökítette meg. Számtalan füzetének, rajzának témája az erdélyi népviselet, tájábrá43 Reprodukálva: Szabó Júlia: Magyar rajzművészet 1849—1890 с könyvében (Bp. 1972) A4 Pállik Béla (1845—1908) hagyatéki kiállítását az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat rendezte meg árveréssel a Műcsarnokban. A katalógusban megadott sorszámok legtöbbje látható a tulajdonunkban levő Pállik-rajzok hátulján, ez segít az azonosításban. 255
