A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

varra a galíciai harctérre. Édesapámra is kivetették, hogy ki kell állítani és adni 2 lovat, szekeret kocsissal együtt, a szekeret gyékény ekhóval ellátni, a kocsist téli ruhával, bundával, a lovat pokróccal és úgy a lovat, mint a kocsist egy heti eleséggel ellátni, a kocsis én voltam. Az így elkészített fogatot a község déli részén levő Szeles nevű gyepen indulás előtt megvizsgálta egy katonai és polgári tagú bizottság. E bizottság nem hagyta helyben, hogy én menjek a fogattal a harctérre, hanem ő állított melléje egy idősebb hadiszolgálatra behívott katonát, mert nekem azt mondta a bizottság, azaz édesapámnak, hogy én már katonaköteles vagyok jövőre. Ez így jól jött ki, mert így a bizottságnak kellett a fogat mellé embert adni, de ha édesapámnak nincs akit mellé adjon, akkor neki kellett volna mellé embert fogadni, ami igen drága lett volna. Az így összeállított, a községből 60-70 fogatot másnap át kellett hajtani Püspökladányra és ott átvették, bevagonírozták és mentek az orosz harctérre Galíciába. Többet nem láttuk a jó lovat és a szekeret, megette a háború. E fogatok kiállításánál sok visszaélések voltak a községben, mert ezen fogatokat a községi elöljáróság állította ki és aki közel volt hozzá, az megmenekült tőle, vagy csak egyes darabot adott. Volt olyan fogat, akit ketten-hárman állítottak össze, a két lovat két ember adta, a szekeret meg másik ember adta, sok veszekedés, egyezkedés volt miatta. Czeglédy György közigazgatási jegyző volt aki intézte és nála pénzzel mindent el lehetett intézni. Az így elment fogatok hadi-fuvarra az 1915. évi galíciai nagy harcokba mind odavesztek, ami érzékenyen érintette a község parasztságát, mert az uradalmak mind kimentették magokat ebből azon a címen, hogy ők akkor nem tudnak megfelelően termelni. 1915. július 15-én 18 éves koromban besoroztak katonának Hajdúszoboszlón és október 15-én be kellett vonulni katonának Debrecenbe, ahol beosztottak a császári és királyi 16. huszárezredhez. Huszár lettem, az akkori fiatalság vágyálma. (Az édesapám is huszár volt a császári és királyi 2. huszárezrednél, Brassóban szolgált káplári ranggal és részt vett a boszniai okkupációban is, 4 és fél évet szolgált.) Debreczenben kiképeztek lóval, 1916. június l-ig, akkor a harctereken megfogyott a lóállomány és a lovas ezredeket legyalogosították és gyalogos kiképzést kaptunk; én többed magammal elmentünk Bruck-Királyhidára gyalogsági ágyús tanfolyamra (a pánczéltörő ágyú őse) és innét mentünk ki a harctérre. Közben beteg lettem és négy hónapig voltam kórházban; innét visszamentem a tanfolyamra. Bruck-királyhidáról indultunk 1917. április 6-án nagypénteken és kivagoníroztunk, azaz kiértünk április 8-án Húsvét vasárnap reggelére, utána bevonultunk az ezredhez, mely Jasenoviczébe állomásozott, itt pár hétig gyakoroltuk a harctéri gyakorlatokat, majd 1917. év május első napján felmentünk az első állásba, hol az egyik cseh gyalogezredet váltottuk le. Ahogy mentünk felfele az állásba délután, estefelé, mikor közeledett az első állás, akkor már sötétedett elfelé és akkor már nem volt szabad dohányozni és hangosan beszélni, zajt ütni, nehogy az ellenség észrevegye a váltást és tüzet nyisson ránk és itt már minden egységhez vezető csatlakozott, aki a tett helyre vezetett minden egységet. Mikor helyre értünk úgy éjfél felé, el voltunk fáradva, csak beleestünk az állásba és elaludtunk, csak az őrség maradt ébren. Reggel, mikor felébredtünk, elkezdtem tájékozódni, hogy hol is vagyunk itt ezen a Lengyel-földön, majd később megtudom, hogy ez a falu, ahol vagyunk - Jezupol - ez a folyó, mely előttünk folyik a Dnyeszter, a vizén túl levő falu pedig ahol az oroszok vannak - Mariapol. - Mikor ezeket megtudtam, olyan ismerősnek tűnt fel ezek a nevek és elkezdtem gondolkozni, hogy honnét is ismerem én ezeket a neveket, majd rájövök napok múltával, hogy Jókai Mór írásából ismerem, és 1848 nyarán innét vezette haza a szabadságharchoz Lenkey János huszárkapitány a századát. Rögtön megilletődtem és 69 év után, mint huszárgye507