A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Történelem - Fogarassy László: A Horthy-hadsereg bevonulása a Tiszántúlra
Összefoglalásként megállapítjuk, hogy a hadműveletekben részt vett a vasi ezred I., II. zászlóalja és 9. százada, a zalai ezrednek szintén az első két zászlóalja és 8. százada, a soproni és szegedi ezrednek egyaránt az I. és III., míg a kecskeméti ezrednek csak az I. zászlóalja. A debreceni ezred II. zászlóaljával együtt mintegy 10-11 zászlóalj gyalogság, ha a rohamszázadokat és csendőrtartalékot is figyelembe vesszük. A lovasságból hét, a szegedi lovasosztállyal együtt kilenc huszárszázad, tüzérségből pedig két üteg vett részt a tiszántúli akcióban, azonkívül mint tartalék megindult, de Szolnoknál tovább nem jutott két huszárszázad és egy lovagló üteg. Páncélvonatok és repülők bevetéséről a fennmaradt akták nem tesznek említést. Három műszaki század került még bevetésre, nem is szólva az ezred-, dandár- és hadosztály-parancsnokságok alá rendelt törzs- és távíró századokról. Az egyes alakulatok felvonulása a mellékelt térképen követhető. A fővezérség részben módosította az alapul vett Julier-féle felvonulási tervet, amenynyiben a tokaji csoportot Nyíregyháza megszállása után Ruszka Krajna felé irányította, az így keletkezett űrt Debrecen és Mátészalka között a 2. huszárezred első vonalba iktatásával töltötte ki, a poroszlói csoportnál ugyan Balmazújváros felé irányította a szombathelyi lovasosztályt, ámde a zalai ezredet Karcagra, innen pedig Dévaványán és Püspökladányon át két oszlopban Berettyóújfalura irányította. Ha 1919. július 24-én Tiszafüred felől egy hadosztálynyi erő oldalba kapja Kunmadarasnál a Grupul de Nord csapatait, a kisújszállási csata kimenetele másként alakulhat. Nyilvánvalóan a zalai ezred rendhagyó módon délkeletre irányításának az volt a célja, hogy felülvizsgálják az ilyen akció gyakorlati lehetőségeit. Szolnoktól délre pedig az volt a korrekció oka, hogy nemcsak Csongrádnál, hanem Szegednél is volt átkelési lehetőség, mivel a franciák innen már kivonultak. Az eddig megjelent irodalomból ismerjük azt a tényt, hogy a románok átadták az általuk fenntartott vörös fogolytáborokat a „nemzeti hadseregnek", ugyanakkor sokaknak menedékjogot adtak. így menekült el Budapest kiürítése előtt Romániába Garbai Sándor, Ládái István, Bölöni György és sokan mások. De nemcsak szociáldemokraták és baloldali polgárok (kommunistáknak a románok nem adtak menedékjogot), hanem azok is, akik együttműködtek a román megszálló hatóságokkal. Valószínűleg azért nem vették védelmükbe Ágoston Pétert és Haubrich Józsefet, mert ellenezték és elbuktatták az 1919. augusztus 5-i Márdárescu-féle fegyverszüneti feltételek aláírását.' 4 " Egy további érdekes mellékzöngéje volt Tiszántúl visszavételének Kratochvil Károly ezredes ellen indított román hadbírósági per. Mivel Kratochvil a következő évben katonai körletparancsnok lett Debrecenben, nem lesz érdektelen, ha pörével is foglalkozunk. Kratochvil saját vallomása szerint azért maradt Erdélyben a Magyar Tanácsköztársaság bukása után, hogy a fogságban levő székely hadosztály katonái és tisztjei szabadonbocsátását szorgalmazza. Vezérkari főnöke, Siménfalvy őrnagy (később ezredes) több tiszttel együtt a brassói internáltságból Magyarországra szökött. 1920. január 27-re virradó éjjel egy Tamássy Tibor (másnéven Bálint Tódor) nevű magyar hadnagy Egyeknél átkelt a Tiszán és a legelső román járőrnél jelentkezett azzal a kívánsággal, hogy vezessék a 20. román hadosztály parancsnokságához, mert fontos közölnivalója 80 Ágoston Péter Nagyváradon, Haubrich pedig Dettán, tehát Romániának ítélt területen született, tehát a románoknak őket legalábbis annyira védeni kellett volna, mint az erdélyi Ládáit. 238
