A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

gul látják el, a katonatanács előtt feleljenek, akik pedig ismételten vétenek a szolgálati kötelességeik ellen, a hadseregből elbocsátandók. 20 December 21-én Kolozsvárról elvonultak a Mackensen-hadsereg utolsó ré­szei, amelyek a 204. német ezredhez tartoztak. E napon még Tordán tartózko­dott a Mackensen-hadsereg utóvédje, amelyet a románok felszólítottak, hogy előbb vonuljon el, mint ahogyan az eredeti megállapodásban kikötötték. Német részről ezt a felszólítást elutasították, úgyhogy az összeütközéstől őrizkedő ro­mánok csak másnap tudtak Tordára bevonulni. Itt rögtön lefegyverezték a ma­gyar nemzetőrséget és csendőrséget, ami ellen a magyarok eredménytelenül til­takoztak azzal az érveléssel, hogy a belgrádi konvenció értelmében joguk van fegyveres közbiztonsági alakulatot fenntartani. 21 December 22-én lezajlott a ko­lozsvári népgyűlés. Míg a magyar kormány hozzájárult, hogy a MÁV külön­vonatokat bocsásson a gyulafehérvári népgyűlésre menő románajkú lakosok rendelkezésére, addig a románok mindent megtettek, hogy az általuk megszállt területen megakadályozzák magyar küldöttségeknek a kolozsvári népgyűlésre való utazást. Sőt eleve óvást emeltek a népgyűlés megtartása ellen, azzal fenye­getődzve, hogy ha az mégis megvalósul, Kolozsvárt a feleki dombokról ágyúz­tatni fogják. (A népgyűlés - mint már említettük - a román szocialisták egyes képviselőinek csatlakozásával kimondta, hogy a Magyar Népköztársaságban kívánnak élni.) Ezt a fenyegetést azonban nem váltották be, nyilvánvalóan azért, mert ilyen ágyúlövéseknek nemcsak Párizsban, hanem Washingtonban is híre ment volna. Erről az időszakról így emlékezett meg az események egyik szemtanúja: „Rövidesen itt a karácsony. A világ folyásáról most nagyon keveset tudunk. Pestről, a honvédelmi miniszter parancsával, agitátorok érkeznek, de a mi pa­rancsnokunk nem ismeri el a honvédelmi minisztert, következésképen az agi­tátorokat sem engedi be a laktanyába. Kikísérteti őket az állomásra, ott fölpa­kolják és küldik vissza a vörös kokárdás altiszteket Budapestre. . . . Most már egyre erősebben dühöng a spanyolnátha járvány, mindennap egyre több beteget szállítanak el tőlünk. A román királyi gárda karácsony nap­jára tervezi a bevonulást Kolozsvárra. Ki kell ürítenünk a várost. A városban vizesvedrekben hordják a bort a katonák. Feltörték a vendéglők és kocsmák pincéit, belelőttek a csapolatlan hordókba, hogy ne maradjon bor a román had­sereg bevonulásának megünneplésére." 22 December 24-én vonult be Kolozsvárra a 6. román hadosztály Gherescu­dandára, egykorú híradás szerint kb. 4000 rosszul felszerelt katona, 2 üteg tü­zérséggel. Ezt megelőzően a kolozsvári 21. gyalogezred két zászlóalját (400 fő) Bánffyhunyadra, illetve Egeresre vonták vissza, a harmadik zászlóaljat pedig fegyver nélkül hazabocsátották Csíkmegyébe, mivel a legénység féltette hozzá­tartozóit és vagyonát a román katonaságtól. (A III. zászlóaljat később beérke­zett pótlásból újra fölállították.) Ugyanakkor a székely (volt 9-es) huszárszázad Tasnádra, a dési 32. vadászezred (volt honvédezred) 300 fővel Zsibóra, a 24. gyalogezred (még csak 80 fő) szintén Zsibóra, a székely ezred (1700 fő, de egyelőre csak 600 puskával) Szatmárnémetire irányíttatott. A dévai géppuskás 20 Ugyanott. 21 Uo. 22 Görgényi Dániel: Signum Laudis. Egy katona emlékiratai. (Bp. 1968.) 21. 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom