A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

bornagy, volt szegedi kerületi parancsnok alatt egyesítsék. 57 Hogy Szántó nép­biztos nem járult hozzá Soós altábornagy kinevezéséhez, politikai szempont­ból érthető. Mindenképpen el kell azonban marasztalni azért, hogy a javasolt funkcióra mást sem nevezett ki. Április utolsó harmadában ugyan működött már a Keleti Hadseregparancsnokság, de már késő volt: Tiszántúlt nem lehe­tett megmenteni. Már pedig abból, hogy Szegeden március 22-én a tengerész­zászlóalj és fegyveres munkások le akarták fegyverezni a francia katonasá­got - aminek következtében az ottani francia parancsnok a direktóriumot el­távolította - látni lehetett, hogy a belgrádi egyezményben megszüntetett álta­lános ellenségeskedés megújulása csak idő kérdése. Aradon a fent említett napon 1400 magyar és 250 francia katona állomá­sozott. Gondrecourt francia tábornok utcai harcokra számítva teljes készültsé­get rendelt el és utasította tisztjeit, hogy azonnal költözzenek az aradi várba. Egyúttal a Maros új aradi partján ágyúkat vonultatott fel és azokat a városra szegeztette. Mint Arad francia városparancsnoka Aradot okkupáltnak jelen­tette ki és kihirdette, hogy március 23-án délután 14 óráig, mindenki, aki akar, összes ingóságaival és fegyvereivel zavarás nélkül elvonulhat Aradról Békés­csaba, illetve Lökösháza felé. A magyar helyőrség el is indult, csatlakozott hozzá a vasutasok egy része, teljes mozgósítási felszereléssel, valamint a mun­kásság és szegényebb lakosság tekintélyes része. Jelentős hányaduk később visszaszállingózott Aradra, egy részük azonban csatlakozott a Rab Ákos alez­redes által szervezett 6. hadosztályhoz, amelynek ebben az időben 5 zászlóalja állt a román fronton. Gondrecourt a magyar helyőrség elvonulásának napján 250 gyarmati gyalogost rendelt még Aradra, azonkívül ottmaradt magyar tisz­tekből és önként jelentkezőkből mozgóőrséget alakított. 08 Két nap múlva Sze­gedről Békéscsabán át egy francia katonavonatot küldtek Temesvárra. Azon­ban a 6. hadosztályparancsnokság székhelyéről két páncélvonatot és katonai szerelvényt rendeltek Nagygerendásra, amely a franciákat simán lefegyverezte. A francia katonák a legelső felszólításra „Proletárok vagyunk!" felkiáltással dobták el puskáikat. A foglyokat aztán a hadügyi népbiztosság rendeletére el­bocsátották Aradra, csak a zsákmányolt felszerelés egy része maradt vissza. Kun Béla, a tanácskormány szellemi vezére, nem akart háborút. Mind ezt, mind pedig azon álláspontját, hogy a tanácskormány nem áll a területi integritás alapján, külön jegyzékben adta az antant tudtára. 59 Külföldi újságírók előtt is kijelentette, hogy elismeri Magyarország nemzetiségeinek önrendelkezési jo­gát egészen az elszakadásig. Már pedig a székely hadosztály nacionalista cél­kitűzése teljesen ellentétben állott a Tanácsköztársaság hivatalos külpolitikájá­val. Ez volt az oka, hogy szembefordult vele. Kratochvil egyik tanulmányában azzal is megvádolta Kun Bélát, hogy a Szovjetbe akarta olvasztani Erdélyt egész Magyarországgal. 00 1919 március utolsó harmadában a nemzeti lét fenntartásának ösztöne és a szocialista világforradalom hamaros győzelmébe vetett hit teljesen ellentétes 57 Szárazajtai Incze Kálmán: Háborúk a nagy háború után (Bp. 1938.) I. 36. A 61. oldalon írja: „Március 26-án egy magyar zászlóalj megtámadta Hadad községet, ugyancsak har­cok voltak Zilahtól nyugatra Czigányi vasútállomás mellett, március 28-án Szilágycseh­től nyugatra és Szilágysomlyó vidékén." 58 Kelemen Béla dr. •. Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez (1919.) (Szeged, 1922.) 59 A jegyzék szövegét közli: L. Nagy Zsuzsa-. A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918-1919. (Bp. 1965.) 103. 60 Kratochvil, i. m. 405. 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom