A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

tanfolyamot, amely a branyicskai összetűzésben tüntette ki magát, egyenesen a dunántúli Hajmáskérre szállították.

23 A 38. hadosztályparancsnokság Debrecenbe költözött, míg az erdélyi katonai parancsnokság Kratochvil ezredessel együtt Kolozsvárott maradt, úgyszintén Apáthy főkormánybiztos is. Néhány nap múlva azonban Neculcea tábornok román hadosztályparancsnok tisztjei és szuronyos katonák kíséretében megjelent az erdélyi katonai parancsnokság épületében és lefoglalta magának. Ezt azzal indokolta, hogy ő keresett, de nem talált a 6. román hadosztály parancsnoksága részére megfelelő irodahelyiségeket. Ez a barátságtalan gesztus ösztönözte rá Apáthy főkormánybiztost, hogy a szilveszterkor Kolozsvárra érkezett Berthelot francia tábornokkal új egyezményt kössön, amely szerint „bár a demarkációs vonal nem változik, mégis kívánatos súrlódások elkerülése végett, hogy azon vonaltól délre és keletre, amely Nagybányát Kolozsvárral és Kolozsvárt Dévával légvonalban összeköti és amelynek folytatását nyugati irányban a Maros folyó képezi, se magyar katonaság, se csendőrség, sőt még magyar nemzetőrség sem tartózkodjék. Ennélfogva ezen terület haladéktalanul kiürítendő, és az összes magyar fegyveres alakulatok a jelzett vonaltól, illetve semleges zónától nyugatra, illetve északra elterülő országrészbe kötelesek viszszavonulni." Az Apáthy-Berthelot-féle egyezmény értelmében az ország belseje felé eső részen egy 15 km széles semleges zóna is létesült a fenti vonal mentén, amely tökéletesen elegendő volt a magyar-román fegyveres incidensek kiküszöbölésére - feltéve, hogy mind a két fél respektálja."'

1 Ehhez a megállapodáshoz 1919. január 3-án Neculcea tábornok hozzájárult, Festetics magyar hadügyminiszter ugyan elvben tiltakozott az egyezmény ellen, mivel Apáthy ennek megkötésére előzetes felhatalmazást nem kért és nem kapott, azonban a helyzetbe belenyugodott. A románok azonban - nyilván azért, mert tudtak róla, hogy a magyar kormány pacifista alapon áll, már 1919. január 2-án egy csapatszállító vonatjukat a semleges zónán keresztül Zilahra irányították. Az ideküldött román zászlóalj azonban nem tudta Zilahot birtokba venni, mert az ottani magyar csapatok ezt fegyveresen megakadályozták, ahelyett, hogy meghagyás szerint jegyzőkönyvi tiltakozás mellett elvonultak volna.

25 Az erdélyi katonai kerületi parancsnokság január 7-én átköltözött Bánffyhunyadra. Kratochvil említi, hogy Bánffyhunyadon ellene északról és délről mozgósították a román lakosságot (értsd: a román nemzeti gárdákat), összeköttetéseit teljesen elvágták, mivel pedig a reguláris román csapatok a semleges zónát átlépték, január 13-án Nagyváradra tette át székhelyét, ahol saját felelősségére elrendelte románokkal szemben az ellenállást, majd az erdélyi katonai parancsnokságot átköltöztette Debrecenbe. A Bánffyhunyad környéki román gárdák partizánakcióinak az lett a következménye, hogy a magyar csapatok lefegyverezték őket."'' Január 9-én a románok harc nélkül megszállották Nagybányát, január 13án pedig az Apáthy-Berthelot-vonalat átlépve Egeresnél és Zsibónál támadták meg és túlerővel visszanyomták a magyar csapatokat. Zsibó feladása után a 23 HIL PD, idézett EKP iratai. Breit i. m. 107. Kratochvil i. m. 29. A kolozsvári tüzérek Debrecenbe indultak, a város vezetősége azonban nem fogadta be őket, mire továbbmentek s átmenetileg Mezőberényben szállásolták el magukat (Görgényi i. m. 22.) 24 Breit i. m. 133., 208. 25 Breit i. m. 132., 214. A román helyzetjelentéshez csak annyit, hogy ellenséges halottak és sebesültek megcsonkítása magyar katonáknál nem volt divatban. 26 Kóréh i. m. I. 146-147. o. említi, hogy egy századdal 1919. január 5-én Egeresnél román gárdákat szórtak szét, másnap pedig a 11/21. zászlóalj szállta meg Egerest. (Itt levéltári adat szerint január 13-án 80-100 fő volt.) 234