A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály
felhatalmazást kaptak, hogy a románok átvonuljanak a Maros folyón és megszállják Kolozsvár, Dés, Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Nagybánya, Arad, Máriaradna, Margitta és Máramarossziget városokat. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy csak átmeneti megszállásról van szó addig, amíg a románokat francia csapatok fogják felváltani. Azonban Presan tábornoknak a fenti átirat kapcsán kiadott parancsa nem egyes hadászati pontok megszállásáról, hanem Szatmárnémeti-Nagykároly-Szalacs-Szalárd-Nagy várad-Békéscsaba vonalának eléréséről intézkedik, az egész mögöttes vidék rendszeres megszállása mellett, amire pedig sem a belgrádi katonai egyezmény, sem pedig a Vix fenti jegyzéke szerint nem volt joga. Tény ugyan, hogy a belgrádi egyezmény értelmében a győzteseknek joguk volt a demarkációs vonalon túl is bármely városban csapatokat tartani, ez azonban nem érintette a magyar kormány azon jogát, hogy saját csapatait is egyidejűleg helyben tartsa. (Mint ahogyan Arados és Szegeden egy időben állomásozott magyar és francia helyőrség.) Franchet d'Esperey tábornok nagyon jól tudta, hogy a területi kérdések miatt olyan nagymérvű magyar-román antagonizmus áll fenn, hogy egy városban egyidejűleg magyar és román helyőrség nem férne meg egymással - hiszen erről maga Presan informálta - de a kérdést úgy oldotta meg, hogy egyoldalúan hatályon kívül helyezte az egyezménynek a demarkációs vonalra vonatkozó szakaszát. Ezt a románok Berthelot tábornoknak köszönhették, aki e szolgálatáért később Erdélyben egy kisajátított magyar birtokot kapott és utcákat, tereket, sőt falut is elneveztek róla. Az első összetűzések azonban a Berthelot által kijárt, románoknak kedvező döntés előtt történtek. A románok ugyanis 1918. december 8-án már átkeltek a Maros folyón, megszállva Mezőbándot és Mezőmadarast, mind a két helyen leszerelve a magyar nemzetőröket, a román nemzetőrséget viszont megerősítették. Marosvásárhelyen az elszállítandó magyar katonai irodákat a románok egy volt honvédhadnagy vezetése mellett szétszórták, az iratokat az utcára dobálták. 1 ' 1 December 15-én a tövisi Maros-hidat őrző 21. gyalogezredbeli osztagok a 4a. sz. páncélvonat segítségével Balázsfalva felé visszaverték a hídon átvonulni akaró románokat. Ezután Várady főhadnagyot át akarták küldeni a románokhoz, hogy megtudják, hogy miért szegték meg a fegyverszünetet. Amikor azonban a fehér zászlós magyar hadikövet a tövisi Maros-hidra lépett, a Maros déli partján álló román gárdisták (tehát nem reguláris regáti katonák) össztüzet adtak le rá és megölték. ь Ugyanezen a napon egy másik román osztag Déva közelében is át akart vonulni a Maros hídján, azonban Branyicskánál a Verbőczy-különítmény géppuskaharcban visszaverte őket."' December 16-án román hadikövet jelentkezett a tövisi Maros-hídon, átadva a Küküllőszegre beérkező román hadosztályparancsnokság írásbeli értesítését, hogy a Maros-vonal átlépése az antant főparancsnokság tudtával és engedélyével történt. Érdeklődött, hogy van-e erről a magyar csapatoknak tudomásuk. Tudomásuk természetesen nem volt, hiszen Vix alezredes aznap Budapes14 HIL PD 35. doboz, 1918. dec. 8. 19 h ЗО'-kor kelt helyzetjelentés. Breit téved, amikor azt írja, hogy a románok e napon megszállták Tordát. 15 Breit i. m. 105., Kóréh i. m. I. 78. (Itt téves dátum!) 16 Kratochvil i. m. 23., Kóréh i. m. 94. Utóbbi tudomása szerint ebben az időben Nagyenyeden volt az 1/21. zászlóalj, Dévánál a Hunyad megyei magyar nemzetőrség géppuskás századdal, Tordán a 111/21. zászlóalj ágyúkkal, Szamos völgyében „vásárhelyi huszárok" (nyilván a 9-esek, legfeljebb egy század erővel). A nemzetőrségekről nem közöl adatokat, továbbiakban elfogultan támadja Fényes Lászlót, Apáthy Istvánt és Vincze Sándort. 230
