A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

A bajor Alpenkorps megerősítve két osztrák-magyar hegyi üteggel, a havasokon keresztül került Culcer román tábornok csapatainak hátába és elzárta a vöröstoronyi szorost. A románoknak még sikerült egy visszavágás az Arz-féle hadsereg ellen, de az október 5-i persányi ütközetben és az ezt követő brassói csatában elszenvedett súlyos kudarc után már menekülniök kellett és október 13-án már egy román katona sem volt Erdélyben - legfeljebb, mint hadifogoly. A Románia ellen küzdő összes osztrák-magyar, német, bolgár és török csapatok főparancsnokságát Mackensen német tábornok vette át és 1916. december 6-án elfoglalta Bukarestet. (A romániai hadjárat eredményes levezetésével érdemelte ki a tábornagyi rendfokozatot.) A Havasalföldön rekedt román csapatok az Olt torkolatánál Szívó ezredes magyar csoportja előtt megadták magukat. Más részük, amelynek sikerült Moldvába visszavonulni, orosz erősítéseket kapva még a következő évben is harcolt, sőt átmeneti sikereket is ért el (Marasesti), amikor azonban Oroszország letette a fegyvert a Központi Hatalmak előtt, Románia is fegyverszünetet kötött 1917. december 9-én, Focsaniban. Ezt követte a bufteai előzetes, majd véglegesnek szánt bukaresti békeszerződés. (1918. március 5-én, illetve 1918. május 7-én.)

2 Romániának le kellett mondania egy nagyrészt lakatlan határmenti sávról Ausztria-Magyarország javára, Dél-Dobrudzsát pedig Bulgáriának vissza kellett adnia. Kárpótlásul azonban megszállhatta Besszarábiát. Havasalföld és Dobrudzsa megszállására négy német és két osztrák-magyar hadosztály visszamaradt. Azonban hat hónap sem telt belé és az Osztrák-Magyar Monarchia nevében aláírták a páduai fegyverszüneti egyezményt. Románia ekkor már nem volt az antant szövetségese, hanem semleges állam. Hogy szövetségi kapcsolatait helyreállítsa, a Iasiban székelő gróf Sainte-Aulaire francia követ biztatására 1918. november 9-én hadat üzent Németországnak. Két nappal a compiegne-i fegyverszüneti egyezmény megkötése előtt és három nappal Károlyi Mihály magyar miniszterelnök belgrádi útja után! A hadüzenetnek azonban csak szimbolikus jelentősége volt, mert egy puskalövést sem tett Mackensen tábornagy csapataira, sőt az 1918. december 1-i Rámnicul-Valcea-i egyezményben kötelezte magát, hogy a Mackensen-hadsereg elvonulását nemcsak hogy nem fogja zavarni, hanem a német csapatokat a románok csak huszonnégy óra leforgása után fogják követni. November 10-én a román kormány elrendelte az általános mozgósítást. Ebben az időben a román hadsereg nyolc silány felszerelésű, laza fegyelmű és rosszul élelmezett hadosztályból állott. Az eredetileg mozgósítani szándékolt huszonöt évfolyam helyett csak a tíz legfiatalabb évfolyamot hívták be, mivel a vesztett háború élményei után a legénység nem akart harcolni. A behívottak fele egyáltalán be sem vonult, vagy pedig rövidesen hazaszökött, mert attól tartottak, hogy ki fognak maradni a kilátásba helyezett földosztásból.

3 November 13-án Linder Béla ezredes (akkor már csak a béketárgyalások előkészítésével megbízott tárcanélküli miniszter) Belgrádban aláírta azt a katonai egyezményt, amelyben a magyar kormány többek között kötelezte magát, hogy a Maros vonalától délre, illetve keletre eső területet kiüríti. A moldvai 2 A bukaresti béke kivonatos szövegét - a határokra vonatkozó döntés részleteinek elhagyásával lásd: Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945 (Bp. 1966.) 29-35. Nem lesz érdektelen kiemelni, hogy Bulgária 1940-ben ismét német támogatással szerezte vissza Dél-Dobrudzsát és azt az 1946/47. évi béketárgyalásokon is megmentette. 3 Breit József, Doberdói: Az 1918/19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története (Bp. 1925.) I. 93. 226