A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
nyersen, illetőleg tésztára téve fogyasztotta a lakosság. A tölgymakkot is öszszegyűjtötték és sertésekkel etették fel. 163 Nemespátrón a 18. századi vallomások és szerződések sokszor utalnak arra, hogy a makkoltatást, legeltetést egyes gazdák bérelték az uradalomtól. Itt aklaik és kunyhóik külön álltak. 167 ' Északi-középhegység A történeti, gazdaságtörténeti és a néprajzi irodalomban a Gömör megyétől keletre eső területek erdei, makkoltató erdőtartásáról csupán néhány adat áll rendelkezésünkre. Érsekújváron a Gugi berekben termett makk gyűjtését 1793-ban és 1816-ban erősen tiltják. 1825-ben pedig azt határozzák, hogy a termett makkra „az Város sörtései bocsájtassanak oda, és a közönség csordája éllye el". 165 Cserhátsurányban, a 18. sz. elején, a jobbágy családok általában 4-5, két éven felüli sertést tartottak. Tartásukat az ekkor még szabad makkoltatás tette lehetővé. Az 1770-es urbárium negyedik kérdőpontjára a következő választ adták: „A makkoltatásban vagyon elsőségünk." A sertésállomány a 19. sz. elejére lecsökkent, mivel korlátozni igyekeztek a makkoltatást, bár pénzfizetés ellenében az 1870-es évekig, az erdőirtásig még makkoltathattak. 160 A keleti palócok, a barkók körében is a sertéshizlalás kizárólagos alapját a makkos erdők biztosították. Még az 1910-es években is szeptembertől januárig makkoltattak. 16 ' Domaházán különösen jelentős volt a sertésmakkoltatás. Az Elek had kondáját, kb. 100 sertést, még az 1930-as években szeptembertől karácsonyig makkon legeltették a Bolhád hegységben, az Ózd-Pétervásári dombvidéken. m Gömör megyében ugyancsak nagykiterjedésű makktermő erdőségek voltak. 1837-ben a következő községek határában említenek jelentős makkos erdőket : Lénárd, Meléthe, Baloghfalu. Cakó, Várgede, Aggtelek, Baraca és Kánó. Nagyszámú sertésnyájak vannak Cselény erdőiben, a serkei járásban és az osgyáni tölgyes erdőkben. 109 Gömörben és a szomszédos Borsod megyében a széles körű sertésmakkoltatás mellett makkon takarmányozták, ill. hizlalták fel a juhokat is. 1/0 A sertéstenyésztés makkoltató jellege itt is többévszázados hagyományra nyúlik vissza. Pelsőcön, a Nagyhegyen, pl. 1615-ben bizonyos pénzfizetés ellenében még a szalóciak is szabadon makkoltathattak. 1 ' 1 Coburg herceg gömöri erdőiben a jobbágyok faizást, legeltetést és makkoltatást élveztek. Jogaikat 1846-1850 körül kezdték korlátozni. 172 A sertésmakkoltatásról szép 163 Gunda Béla: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei egy Gerecse-hegységi tót faluban. Ethn. XLIX (1938) 213. 164 Holet Tamás: Déldunántúl településformáinak történetéhez. Ethn. LXVI (1955) 137. 165 Szőke Béla: Egy mezőváros erdeje a XVIII. és XIX. században. Ethn. LXV. (1954) 225226. 166 Zólyomi József: Cserhátsurány állattartásának másfél százada. Ethn. LXXI (1960) 7071. 167 Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány VII (Debrecen, 1965) 115. 168 Paládi-Kovács Attila szíves közlése. 169 Fényes Elek: i. m. III. 132, 159, 163, 164, 167, 169, 170, 172. 170 Szabadfalvi József: Juhmakkoltatás az északkelet-magyarországi hegyvidéken. Műveltség és Hagyomány V (1963) 131. kk. 171 Tagányi Károly: i. m. I. 325. 172 Borovszky Samu (szerk.): Gömör-Kishont vármegye monográfiája. (Bp., é. n.) 221243. 308
