A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Bencsik János: A gabonafélék takarása, az emberi és állati erővel végzett szemnyerés módja Tiszacsegén a XIX. század végén

SZEMNYERÉS A GABONAFÉLÉKBŐL 1. Primitív szemnyerési eljárások A kalászokat kézzel összedörzsölik, és a magot kosárba dobták.

42 Ezt az eljárást akkor alkalmazták, ha kevés volt a búza- vagy árpakalász, s nem akarták elpiszkolni a szemet. Kézzel kidörzsölt szemmennyiség elég volt egy-egy kásaleves, vagy búzakása készítéséhez. A szegényebb családok a kenyérnekvalót aratás közben úgy pótolták, hogy 10—15 kévét hazavittek. Azokat a fal mellé állítva megszárították, majd a következő módon csépelték ki a szemeket. A kévét kibontották, egy-egy marék búzát felvettek belőle, és azt nagyobb kas széléhez verték úgy, hogy a kalász a kas belső oldalához ütődjön. A kalászból kihulló szemek a kosár alján gyűltek össze. A szemet szeleltík, a napon megszárították, és vihették őrölni. A szedegetők által összegyűjtött kalászokat zsákban vagy hamvasban hazavitték, majd a napon kiterítve száradni hagyták. A kalászokat sulyokkal, vagy vagy rövidebb fadarabbal összetörték. Hasonló módon csépelték ki az érett babot is. A megszárított babot vasvillával is csépelték. Az így nyert szemet szelelissel tisztították meg. A szelelís úgy történt, hogy két kosarat vettek, s kimentek a széljárta utcarészre. Az egyik kosárból a másikba öntötték át a magot. Közben a szél a töreket, szalmát kifújta belőle. A búzát ezután rostán forgatták, így a szem feladta a tokiászt. A tokiászt kézzel szedték le. A nyomtatás, a cséplés szerszámai és munkamódja

i3 A szürűnyesőt helybeli kováccsal készíttették eltört kaszából. A 20—25 cm-es kaszáéi mindkét végére köpüt hajlítottak, s ebbe egy kétágú nyelet illesztettek. A nyél hosszúsága 120—140 cm. A fa villákat vásáron szerezték be vagy meszesek árusították. A faluba az északi hegyvidékről hozták a tótok.

u Ritkán kétágú, általában hasított háromágú favillákat használtak Csegén. A két és háromágú favilla úgy készült hogy a nyelet ketté, illetve háromfelé hasították, és a hasítékba éket illesztettek. A hasítékot gúzzsal kötötték össze. A gúzs vesszőből, majd vasból készült.

45 A toldott háromágú favilla középső ága a nyél folytatása volt. Az ágát két oldalt idegen fából készítették. Ugyancsak vessző- vagy vaspánttal szorították össze a villa ágait. A szürügereblyét, rugógereblyét varason vették, vagy helyi kerékgyártó mesterek készítették. Rendszerint kőrisfából készült. A fogait befelé görbülő ívben faragták ki. Egy gereblyének öt foga volt, hosszúsága kb. 30 cm. Kétágú nyelet erősítettek a gereblye fejébe. A századfordulón a fafogakat kovácsolt vasfogakkal cserélték fel. A kovácsoltvas fogakat azonban nem szerették, mert élesek voltak, s munka közben nagy sebet ejtett a munkások lábán. A szürűgereblyéböl három méretű készült. A legnagyobb volt a nagyoló, vagy a szalmázó, melyre először volt szükség. Nagy gereblyének is nevezték. A közepes méretű a toklászolás (a harmadik járatás) után kerül munkába, a kisméretű törekhúzó csak a végén, az aprószalma és a törek lehúzásához kellett. 42 Györffy L, 1928. 9. 43 Hoffmann Т., 1963. 167—171. 44 Tiszacsegére és környékére hasított ágú favillákat Cserépfaluból (Borsod m.) és Árpád környékéről (Bihar m.), toldott ágú favillákat Gömör megyéből szállítottak. Balassa I., 1949. 119. 45 Nyárády M., 1930. 89. 342